Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és 'ény űzési forg. adó mai rendszerének hiányai. Wagner Adolf az adóztatás általánosságát és egyenlékenységét állítja fel az igazságosság, illetve az igazságos adőmegosztás elveiként.36) Ha aztán Vocké-re gondolunk, aki az ő elvi monizmusa álláspontjáról az elegendőség kérdését is magában foglaló pénzügypolitikai elvekről azt tartja, hogy „mit diesen hat es aber die Wissenschaft sehr wenig zu tuhn";37) akkor valóban úgy találjuk, hogy a tudomány részéről minden adótörvény bírálatánál elsősorban és legfőképen az igazságossági követelményből kell kiindulni. Ami ennek az igazságossági eszmének konkrét adóügyi szövegezését, vagyis azt a kérdést illeti, hogy mit értünk az adóztatás terén igazságosság alatt: e tekintetben feltétlenül igaza van Wagner-nek, amikor azt panaszolja, hogy a jogbölcsészek és a nemzetgazdák, kiktől ezekre nézve legtöbbet várhatnánk, vajmi kevéssel járultak hozzá a kérdés tisztázásához. 38) 39) Egyelőre tehát meg kell elégednünk azzal, ha az adóztatás igazságossági princípiumának tartalmául annak általánosságát és az adómegosztásnak egyenlékenységét vesszük fel. Az előbbi alatt azt a követelményt értjük, hogy mindenki tartozik adót fizetni, ha adóerővel bír, ami tehát főleg egész osztályoknak adott kiváltsága ellen szól. Az első alól csupán a fontosabb állami érdekekből, nevezetesen a közgazdaság, a közegészségügy, a közművelődés, a közjótékonyság érdekéből nsoijtott adómentességek és a csupán látszólagos adómentességek tehetnek kivételt (pl. a hivatalnokoknak adott mentességek), bár elvileg itt is helyesebb eljárás lehetne a megváltás eszközlése már csak azért is, hogy az adó általánosságának elve megvalósuljon. 40) Az általános forgalmi adónk alóli mentességeket az 1921 : XXXIX. t.-c. III. fejezetének 37. §-a 1—15. pontjai sorolják fel. 41) Még előbb azonban a törvény 29. §-a az általános forgalmi adó 3e) Ad. Wagner: Finanzwissenschaft. Leipzig, 1890. II. 304. o. 37) Vocke: Grundzüge der Finanzwissenschaft. Leipzig, 1894. 165. o. •]a) Ad. Wagner: Finanzwissenschaft. Leipzig, 1890. II. 373—374. o. 89) Érdekes, hogy jogászi részről ugyanilyen kifogást emelnek a bölcselettel szemben, még pedig ugyancsak az igazságosról, az igazságos jogról való bölcselet hiányát illetőleg. Kell azonban, hogy legyen a jogról bölcseletünk és ha a filozófusok nem akarnak, vagy nem tudnak rajtunk segíteni, akkor bizony nem marad más hátra, minthogy mi jogászok, jól-rosszul saját szakállunkra bölcselkedjünk a jogról", írja a jogász Bergbohm (dr. Kari Bcrgbohm: Jurisprudenz u. Rechtsphilosophie. 7. o), idézve Kunz Jenőnél: „Az igazságos jog" székf. ért. Budapest 1904. 30. o. Kivételképen éppen Kunz fejtegetései során — bár csaki exemplifikative — helyet szorít az adóügy igazságossági vonatkozásainak is, s bár aprioristicus igazságossági elvekkel nem szolgál, eredményei mégis termékenyítők lehetnek legalább az adóügyi jogszabályok a posteriori megítélésénél. (Kunz i. m. 12—14. o.) *°) V. ö. Földes: „Az Államháztartástan". Budapest, 1912. 199—200. o. 41) A 11. pontban említett mentességről szóló rendelkezés tudvalévőleg az 1924. évi 5.600. sz. P. M. rendelet folytán 1924. június 30-ával hatályát vesztette. 12 1. sz.