Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és 'ényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. hatnánk arra, hogy maga a társadalmi gazdaságtan is különbséget tesz jogosult és jogosulatlan fényűzés között s megállapítja, hogy míg a jogosult fényűzés egyrészt következménye, másrészt oka is a gazdasági haladásnak, addig a jogosulatlan fényűzés, s ennek főként a Condillac-tó\ frivolnak nevezett fajtája29) aláássa a gazdaáágot s „a társadalmi testbe vezetve, könnyen feloszlást idéz elő".30) Mely utóbbiakból az a következtetés folynék, hogy bizonyos adóbeii fokozatosság volna érvényesíthető a jogosult és a jogosulatlan fényűzés tárgyai közt, minek halvány kezdetei egyébként máris észrevehetők (különleges fényűzési vállalatok:). A szorosabb értelemben veendő fényűzés megadóztatása tekintetében különben adópolitikai szempontokból mérlegelendő volna talán az a kérdés is, vájjon a fényűzési tárgyak forgalmának megadóztatásán felül — természetesen külön törvény keretében — nem volna-e adórendszerünkbe beilleszthető a fényűzési tárgyak tartós birtokának illetve használásának megadóztatása is?! Még esetleg akkor is, ha nem tulajdonítanánk annak oly különösen nagy jelentőséget, mint Schaíile, akinek a vélekedése szerint: „ . . . ist es der grösste aller Mangel der dermaligen Steuersysteme, dass man den Massenverbrauch zum Teil ganz unzulassig besteuert, den entbehrlichen Luxusgebrauch aber, welcher relatív in allén Standén und Klassen immer riesiger anwáchst, von einer durchgreifenden Vorschussbesteuerung des Gebrauchsluxus frei lásst. Ich kenne keine schimpflichere, der obersten Anforderung an das Steuersystem, zugleich der Steuergerechtigkeit mehr hohnsprechende Seite der heutigen Steuersystem, als diese klaffende Systemlücke".31) Tapasztalataink alapján ugyanis alig adhatnánk igazat Földesnek,32) aki minden megokolás nélkül azt állítja, hogy a nagyobb használati vagyon megadóztatása jobban „éretik el" a progresszív jövedelmi adó vagy a kiegészítő vagyonadó által, főleg mikor a mi fennálló vagyonadónk — még a legújabb 01—1% kulcs mellett is — csak nominális vagyonadónak számíthat. Viszont ami a fényűzési forgalmi adón belül a nem „társadalomgazdaságtani" értelemben vett fényűzésnek, hanem csupán a viszonylag mégis költségesebb s rendszerint csak a vagyonosabb osztályok részére lehető fogyasztásnak megadóztatását illeti, e kérdés elvi részében visszavinne a szabad jövedelem fogalmának, illetőleg e jövedelem megadóztatása jogosultságának még Sparre33) szövegezte értelmezéséig; részünkről azonban e kérdést tisztán gyakorlati állam29) Éppen az a fajtája, amelynek „a pazarlás és hiúság kielégítésére irányuló törekvés ellensúlyozásaként" szociálpolitikai és ethikai szempontból jogosult megadóztatását a magyar javaslat is hangsúlyozta. L. Nemzetgyűlési irományok. 1920—1923. II. köt. 62. sz. 15. o. 30) V. ö. Földes: Társadalmi Gazdaságtan. Budapest. 1917. I. 422— 429. o. 31) ,.DÍe Steuer" Leipzig, 1895. Alig. Teil. 364. o. 32) Feddés: „Az Államháztartastan" Budapest, 1912. 410. o. 33) Sparre: ,.Die allgemeine und die partielle Éinkommensteuer" 1854. 2. Aufl. 10 1. sz.