Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Magyarország vámszaki reformjai. (Folytatás.) [2. r.]

Dr. Staub Károly: Magyarország vámszaki reformja. tétel nem szerepel. Mint már ezekből a számokból is látható, az új tarifa az áruk körét sokkal jobban részletezi, a vámfizetési megterhelés szempontjából sokkal több megkülönböztetést tesz, mint a régi tarifa, de ez a különbség még jobban kitűnik, ha az egyes vámtarifatételeken belüli részletezést vesszük figyelembe, így különösen a textiláruknál és a vasáruknál. Az új autonóm tételek magasságát illetőleg megállapítható, hogy míg a mezőgazdasági cikkekre általában megmaradt a vámvédelem korábbi nívója, ez az iparcikkekre némileg emelkedett. A törvény különben megadja a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy a szükséghez képest a vámokat átmenetileg felemelhesse vagy leszállíthassa, bizonyos előfeltételek szem előtt tartásával. (Termelési érdekek, inség, ez utóbbi természetesen csak a leszállításra szolgálhat indokul.) A vám (valamint a mérlegpéjnz) ezentúl is aranyban van megállapítva, de az áruknak a nem aranyban történő fizetés esetén fizetendő felpénz magassága szerinti osztályozására a kormánynak nincs többé felhatalmazása. A vámtarifatörvény értelmében a pénzügyminiszter az aranypénz hivatalos középárfolyama szerint minden hónap 1-ével és 15-ével kezdődő hatállyal állapítja meg azt, hogy ezeknek a köztartozásoknak más törvényes fizetési eszközökben történő lerovása alkalmával a következő félhónapban mekkora árfolyampótlékot kell beszedni. Az ez alapon megállapított vámszorzószám 1925. január első felére 15.100 K-t, Január második felére pedig 14.900 K-t tett ki. A magyar korona árfolyamának javulásánál fogva számítani lehet arra, hogy ez a szorzószám még tovább csökkenni fog. A vámmal egyidejűleg beszedendő egyéb köztartozások (fogyasztási adók, vámpótlékok stb.), amennyiben aranyban vannak is megállapítva, nem aranyban, hanem az általános szorzószám (ezidőszerint 17.000) szerint megállapítandó papírkoronaösszegekben fizetendők. Az értékvám alá eső áruknál a vám számításánál a forgalmi adó megállapításának alapjául szolgáló érték veendő, itt tehát a szorzószám tulajdonképen nem jut szerephez, de elvileg lehetne helye az alkalmazásának, ha t. i. a vámfizetésre kötelezett fél ragaszkodna ahhoz, hogy a vámot aranyban kívánja fizetni, amely esetben a vámszorzószámmal való osztás útján (lenne a fizetendő vámösszeg kiszámítható. A pénzügyminiszternek a vámtarifatörvény végrehajtásaként kiadott 172.700/1924. sz. rendeletének 2. §-a intézkedik az iránt, hogy a vámtarifa mely tételei alá tartozó áruk után és minő összegben kell vámpótlékot fizetni, ami nem egyéb, mint az illető áru előállításához felhasznált vagy maximálisan felhasználható cukor vagy alkohol után a belföldi fogyasztási adó és kincstári részesedésnek megfelelő összegben kiszabott közszolgáltatás. Vámpótlékok eddig is voltak, azonban a forgalmi korlátozások idején jelentőséggel nem bírtak, mert többnyire olyan cikkekre vonatkoznak, amelyek szigorú behozatali tilalom alatt állottak. A végrehajtási rendelet az új vámtarifa megfelelő tételei szerint sorolja fel a vámpótlék alá eső árucikkeket, a pótlék összegeit a szesz- és cukoradó, valamint kincstári részesedés ezidőszerinti tételeinek és az illető árucikk előállításához felhasznált százalékos szesz- és cukortartalom újbóli figyelembevételével. 2—3. SZ. 117