Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából

Kálmán Béla: Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából. tán oly intézkedés, hogy, amennyiben a részvénytőkéből (a befizetések idejekor érvényben volt árfolyamokon aranyra számítva) csupán 1/3, vagy kevesebb maradt: közgyűlés hívandó össze, mely döntsön a társulat fennmaradása vagy feloszlása tekintetében. A kereskedelmi törvénytől való emez eltérést a rendkívüli viszonyok eléggé indokolttá tennék. Ha aztán később, a 10 éves terminus folyama alatt, vagy elteltekor eszközlendő adómentes felértékelések mérve netán célszerűvé tennék az összevont, vagy lebélyegzett részvények újra való szaporítását, vagy névértékemelését, ennek illetékmentesen kellene keresztülvihetőnek lenni. Ha az új értékelés nagyobb vagyont eredményez, mint a részvénytőke, úgy a többlet ellenértéke tartalékalap gyanánt állítandó be a passzívák közé. Egyébként az aranymérlegre való áttérés sok rejtett, bonyolult és előre tisztán nem látható, hanem csak a gyakorlati életben kialakuló fontos problémát fog félszínre vetni, úgy, hogy már ezért sem célszerű merev rendelkezésekkel az egészséges, szabad fejlődésnek elébevágni; vagy azt ferde útra kényszeríteni. Inkább, legalább egyelőre, míg a viszonyainkból folyó specifikus fejlemények ki nem alakulnak, várni kell a hatósági beavatkozással. Addig is meg kell ismerni az ebbe a kérdésbe vágó külföldi tapasztalatokat. Azonban semmi esetre se történjék végleges intézkedés az adózók érdekköreinek meghallgatása nélkül. A valóságos vagyonállagot feltüntető leltár az új üzleti év kezdő napjával lesz felvéve. E leltárnak, valamint az új év végei mérlegnek könyvelési szempontból semmi kapcsolata nem lesz az elmúlt üzleti év utolsó napjával felvett régi leltárral, illetve mérleggel, hanem ugyanaz lesz a helyzet, mintha egy- teljesen újonnan alakult üzlet megkezdéséről volna szó. Hogy az új leltár felállítása és a további könyvelés mely értékmérő alkalmazásával történjék: tulajdonképen csak harmadrangú kérdés. Választhatjuk az aranykoronát, vagy valamelyik nemes pénzt, pl. a dollárt, de maradhatunk egészen jól, sőt talán leginkább, a folyó papírkorona mellett is akkor, ha ennek további stabilitása feltehető. Csak aztán, ha értéke mégis változna, és a vagyonrészek valóságos értékét már nem fejezné ki, akkor az ezen valóságos értékre való átértékelésnek adómentesen kell történnie. A lényeg az, hogy a vagyoni státus és az üzleteredmény megállapításánál a vagyonrészek minden szemernyi részének értéke egyugyanazon értékmérőben legyen kifejezve. Legideálisabb volna persze egy új fizetési eszközre való áttérés, ha annak stabilitása biztosítva lehetne. Mert a nagy számokkal való munka gazdaságtalan. Az értékmérőnek a mérlegekben más értékmérővel leendő későbbi felcserélése semmi nehézséggel sem fog járni. Az aranymérlegre való áttérés most már legkorábban a folyó üzletáv kezdetével, tehát általában 1925. január 1-ével történhetik meg. Ámde ez a körülmény nem lehet ok arra, hogy még az 1925. évi társulati ado is látszólagos nyereségek után vettessék ki. Az 1924. év látszólagos nyereségeit egyszerű módon, nagyjából ki kell küszöbölni. Elérhető lesz ez úgy, hogy az 1924. január 1-i leltár aktiv és passzív tételeit olyan arányban, amint a papírkorona értéke azóta csökken, felértékeljük. Ezenkívül a korona stabilizálódásának idegéig, tehát a körülbelül mátcius végéig elő2—3. SZ. 109