Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából

Kálmán Béla: Az arany mérleg kérdése a társulati adó szempontjából. tében a legrosszabb lehetőség képezze az értékelés alapját. A valóságnak megfelelő értékelés természetesen sok vállalat siralmas gazdasági helyzetét fogja feltárni. Mert a papírokban, főleg állampapírokban, városi kölcsönökben, záloglevelekben és kivált a különféle künnlevöségekben fekvő pénzek elértéktelenedése, a gazdasági összeomlás egyéb következményei, külföldi tartozások fennállása, a kommunizmus érvágásai", a vagyonváltságok, a kényszerkölcsön es a túlzott adózás számos céget a tönk szélére juttatott és e helyzetet csak néhány nagy számokkal rossz koronában könyvelt vagyontétel látszólagos nagysága leplezi. A legtöbb vagyonrésznél (áruknál, készpénznél, érméknél, nemesvalutáknál, gépeknél, berendezéseknél, földbirtoknál, épületeknél) különösebb nehézség nélkül meg lesz állapitható a valóságos érték. Áruknál a piaci ár aranyra átszámított összege képezi az értéket (ha aranyban történik az értékelés), míg gépeknél, ingatlanoknál az aranyra átszámított beszerzési ár szolgálhat alapul, tekintetbe véve az időközi elhasználódást. De a régi adatoktól függetlenül is történhetik az értékelés. Más vagyonrészeknél ellenben (hazai és külföldi künnlevőségeknél, hazai és idegen állampapíroknál, községi kötvényeknél, zálogleveleknél, részvényeknél, nem nemes idegenpénzeknél, tervezett vállalatokba, munkákba való régi befektetéseknél, idegen országban, főleg az elszakított területeken levő sequestrált üzemeknél és egyéb ottani vagyonnál, bizonyos teljesítési igényeknél, más vállalatokban való érdekeltségnél stb.) lehetetlen ma még, vagy a közeljövőben a valóságos érték megállapítása. Mert hiszen ezen értékmegállapítás számtalan, ma még ismeretlen és bizonytalan körülménytől függ: a régi adós vagyoni helyzetétől, mels igen sok esetben teljesen leromlott, a kölcsönös kiegyezéstől, a bírósági valorizálás kialakulásától, államközi megállapodásoktól, a világgazdasági, — pénzügyi, — politikai helyzet mikénti és mikori megváltozásától stb. ilyen vagyonrészek éltékelése óvatosan, a legrosszabb lehetőség számbavételével kell, hogy történjék. Eme különleges értékelés Iie-lyes módja annyira individuális, hogy abba hatóság helyesen bele nem szólhat. Annál kevésbbé, mert hiszen itt nem is annyira adókérdésről, mint főleg a társulatok exisztenciális kérdéseiről van szó. Erre az elővigyázatos, minimális értékelésre való tekintettel legalább 10 évi terminus engedélyezendő, melyen belül a társulatnak joga legyen az ilyen vagyonrészeket az időközben kialakuló végleges értékre adómentesen felértékelni. Mert hiszen, ha eme a múltban erőteljes, ma lesorvadt értékek később ismét erőre kapnak, ügy semmikép se lehet későbbi valóságos nyereségről szó, legfeljebb csak mai veszteségről és; mert semmi haszna nem lenne a kincstárnak abból, ha valamely társulat egy ilyen bizonytalan értéket nyomban az aranymérlegre való áttéréskor a régi teljes értékkel állítana be Eegfeljebb csak némi kára volna, mert így, a nagyobb töke mellett, a nyereségnek a tőkéhez viszonyított percentuális mérve kisebb lenne. Ennek az adómentes felértékelésnek felső határa az az érték lehet, melyet a társulat az illető vagyonrészbe — aranyra átszámítva — effektive befektetett. Lehetőieg azonban nem kell felső határt szabni, mert hiszen a legtöbb esetben el se lesz érve az aranyra számított önköltség értéke. De, ha egyes kivételes esetekben netán túl lenne is haladva: az így mutat2—3. sz. 107