Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
Dr. Bodroghy J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. összegben szedetnék be. Feltéve azonban azt, hogy nem tételenként, hanem átalányösszegben fizetnék mégis forgalmi adójukat, ez az átalányösszegben fizetett forgalmi adó végeredményben kétféle alapon jelentkezhetnék: vagy az árut kivivő vállalkozó rezsiköltségeit növelné és rákényszerítené ölt ezáltal arra, hogy a külföldi piacokon elhelyezendő árujánál magasabb százalékú haszonkulccsal legyen kénytelen operálni, mint külföldi versenytársa. Ezáltal tehát versenyképessége csökkenne. Módjában állana azonban az árut kivivő vállalkozónak az is, hogy a rezsítételként jelentkező forgalmi adó átalányát csak a belföldi vevőire hárítsa át, míg a külföldre irányuló eladásainál ezzel ne számoljon. Ez tehát a belföldi fogyasztás megdrágítását idézné elő a külföldi vásárló javára. Ez a következmény azonban közgazdaságilag ismét csak káros lenne. És végül arra is tekintettel kell lennünk, hogy egyfelől a kiviteli ügyletet megelőzően számos más forgalmi ügyletnél a kivitelre kerülő áruk forgalmi adóval már amúgy is megterheltettek, másfelől pedig ezen rendszer mellett sem volna megállapítható az, hogy a kivitel pillanatában az áru vételárában mennyi általános forgalmi adó foglaltatik. Adóvisszatérítésről tehát ezen rendszer mellett sem lehet szó. Az átalányozás rendszere tehát a magyar iparnak és kereskedelemnek külföldi versenyképességét semmivel sem javítja meg a jelenlegi helyzettel szemben. Az adminisztratív terheket bizonyos fokig mindenesere csökkentené az átalányozás rendszere. Csökkentené elsősorban ott, ahol az eddigi kötelező könyvvezetés megszűnnék. Nem csökkenti az állampénztárak munkájánál, ahol az általános forgalmi adóbevételek továbbra is nagyszámú, kis összegű tételekben fognak jelentkezni. Csökkenti végül az ellenőrzendő adózók számat annyiban, hogy a jövőben csak azt kellene ellenőrizni, hogy az illető adózó átalányíizétési kötelezettségének tényleg eleget tett-e. Elesik tehát az átalányozott forgalmi adóalanyoknál a tételenkénti vizsgálat és ellenőrzés. Az állam tehát a jelenlegi ellenőr létszámával fokozottabb mértékben tudná ellenőriztetni azokat az alanyokat, akik továbbra is tételenként, a tényleges forgalmi ügyletek alapján fizetnék az adót, s ezáltal az adómorál is javulhatna. A forgalmi adó átalányozásának azonban másfelöl igen súlyos íiátránya van. Az 1921 : XXXIX. t.-c. ugyanis szabályként a forgalmi adófizetést a tényleges bevételek szerint kívánja meg s csupán kivételként engedi meg az átalányozást. A törvény ezen rendelkezése teljesen megfelel azoknak az elméleti követelményeknek, amelyet maga a forgalmi adó felállít. Ha már most ugyanezen törvénynek a keretein belül a jelenlegi helyzettel szemben azoknak az adóalanyoknak a száma válnék jelentéktelenné, akik a forgalmi adót tényleges bevételeik arányában fizetik, míg az adózók tálnyomó része átalányösszegben fizetné meg a maga forgalmi adóját, ezáltal az általános forgalmi adó eredeti természetét telss 2—3. SZ.
