Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
Ür. Bodroghy J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. kivált. Ezeket a pszichológiai hatásokat igen jól vázolja Smith Ádám (Vizsgálódás a nemzeti vagyonosság természetéről és okairól. III. rész, 2. fejezet): „A fogyasztási adók azáltal, hogy legalább is az ezzel termelt javakkal kiteszik a kereskedőket az adószedők gyakori látogatásainak és gyűlöletes kutatásainak, kétségtelenül kiteszik azokat néha bizonyos mérvű elnyomásnak és mindenkoron zavaroknak és bosszantásoknak és habár a bosszantás nem szoros értelemben vett költség, bizonyára mégis egyenértékű azzal a költséggel, amellyel attól magát minden ember szívesen megváltaná." Nagy kérdés az, hogy szabad-e egy adótörvény alkalmazásánál teljesen figyelmen kívül hagyni a pszichológiai hatásokat. Az illető adótörvénnyel, vagy annak gyakorlati végrehajtásával szemben fennálló ellenszenv a többi pszichológiai momentumoktól eltekintve is odavezethet, hogy az adózók kevésbbé morális része még könyveinek hamis vezetése által is igyekszik a tényleg járónál kevesebb forgalmi adót leróni. Igyekszik esetleg levelezését elrejteni, megtagadja az adóellenőrökkel szemben az adatszolgáltatást stb., egyszóval a feltétlenül szükséges adóellenőrzés lehetetlenné válik. Már most eltekintve attól, hogy az adózók tisztességes rétege a tisztességtelen elemek versenyképesebb voltával szemben hátrányba kerül, a kincstár bevétele is csökken és éppen ezeknek a pszichológiai momentumoknak következtében forgalmi adótörvényünk nem tudja felmutatni a tényleg elérhető jövedelmet. És ez a helyzet annál rosszabb, mert az adóalanyok százezreit a kincstár állandóan ellenőriztetni nem képes, és így tulaj donképen két út között van választása. Az egyik útja az, hogy a jelenlegi eljárását tartja fenn, a forgalmi adóellenőrök számát nem szaporítja és továbbra is hallgatólagosan tűri azt, hogy a forgalmi adó jövedelmeinek tényleg csak egy része jusson el rendeltetési helyére. Természetesen ez az út az amúgy sem túlságosan erős adómorált csak még inkább aláása. A másik útja pedig az lehet, hogy a forgalmi adóellenőrök számát szaporítja, bevezeti az alaposabb ellenőrzést, amikor az ezáltal befolyó jövedelemtöbbletet az ellenőrök számának szaporítása teljesen felemészti úgy, hogy ezáltal az államkincstár ténylegesen nagyobb jövedelemre szert nem tesz. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a jelenlegi forgalmi adótörvényünk rendkívül bonyolult. Az általános forgalmi adóval való megterhelés igen széles rétegekre terjed ki és ennek következtében ezekben a széles rétegekben a gyakorlati élet igen sok olyan kérdést vetett és vet fel, amelyről a törvény egyáltalában nem, vagy nem eléggé világosan intézkedett. Ezeknek a kérdéseknek a felmerülése következtében tulaj donképen az ország egész területén megszűnt az adóbizonyosság. Más és más pénzügyigazgatóságok területén az ellenőrzés alkalmával ezeket a kérdéseket különbözőképen értelmezik és rendszerint csak igen 84 2—3. sz.