Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

.,,nm^,,„'£ffff,„£mL™f ált' és 'ényüzési forg. adó mai rendszerének hiányai. láthatólag, a forg. adóból az 1924. II. félévre 80 millió aranykoronában megállapított bevételi előirányzattal szemben az 1925. évi I. félévére apadást nem kontemplál, ily apadás csak az 1925. II. félévénél kezd mutatkozni. Mindazonáltal úgy exportpolitikai szempontból, mint a nyilvánvalóan kettős adóztatás elkerülése érdekéből kívánatosnak véljük azon, a vámkülföldre kivitt fényűzési tárgyak legalább is részleges mentesítését az adó alól, amelyek a belföldön anyaguk után már fényűzési adóval megrovattak. Emlékeztetünk egyébként ismételten arra is, hogy a vonatkozó törvényjavaslati indokolás szerint fényűzési adótörvényünk nem csupán a tipikusan fényűzési tárgyakat, hanem általában azokat a cikkeket is adó alá kívánta vonni, melyek megszerzése már a közepes jövedelmeknél is történni szokott. A nélkül, hogy — mint mondottuk is — az egyes cikkek mentességének jogosultságát egyébként elbírálni óhajtanok, azok között mégis első pillantásra legjogosultabbnak a belföldi sajtok adómentességének kívánalma látszik, már csak azért is, mert pl. szénhidrát tartalmuk csekélységétől eltekintve, tápláló anyaguk tartalma közel jár az ideális arányhoz, minélfogva és aránylagos olcsóságuknál fogva a közfogyasztásra tényleg javalva vannak s fogyasztásuknak az alsóbb néposztályokban való terjedése közegészségügyi szempontból is indikált. A progresszió kérdését már III. alatt is érintettük. A pénzügyi bizottság tudvalevőleg hosszabb vita után oly indokolással tekintett el attól, hogy a valódi fényűzési tárgyaknak magasabb adóval való megrovása a belföldi forgalomban az illegitim, tehát a zűgkereskedelemnek vált volna előnyére, s hogy a valódi fényűzési tárgyaknak magasabb adóval való megrovása azt vonta volna maga után, hogy miután a külföldi államok a fényűzési tárgyak forgalmát nem sújtják a nálunk tervbevett 10%-nál magasabb adóval, a belföldi ily irányú szükségletek külföldön elégíttetnének ki, ami a belföldi e tárgyakkal való kereskedelem lényeges károsodását, sőt a belföldön lévő fényűzési tárgyak (gyöngyök, drágakövek) külföldre való kicsempészését idézte volna elő, az peldig közgazdaságilag semmi esetre sem volna előnyösnek minősíthető.112) A bizottsági álláspont részben nem eléggé meggyőző, részben jelenleg már idejét is multa, amennyiben pl. az osztrák törvény szerint oly fényűzési tárgyak, melyek a kiskereskedelemben 12%-kal adóztatvák (pl. nagyértékű játékszerek), a kiskereskedelmet megelőző mozzanatoknál az előállítónál és a közvetítő elárusítónál még 2—2% adót viselnek, úgy, hogy ezen áruknál a fogyasztót, hacsak az árut nem közvetlenül az előállítótól szerzi meg, 12%-nál is több adó terheli; a német törvény szerint pedig a 21. §-ban felsorolt tárgyak után a kiskereskedelemben már 15%-os adó is szedetik. "«) P. ü. biz. jel. 2. o. 2—3. sz. 71