Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2-3. szám - Az átmeneti számlák adókötelezettsége

llosvai Ernő: Az új társulati adónál vitatott problémák. javaslatok, továbbá a hadiváltságra és a vagyonváltságra vonatkozó tervezetek módosítását sürgettük. Ezek az emlékiratok nem maradtak nyomtalanul. Az 1920. évi egyenesadótörvényeknek húsz szakasza van olyan, amely az emlékiratnak megfelelően módosult. A hadiváltságról szóló törvényjavaslat lehetetlen intézkedéseire rámutattunk. Ez a javaslat törvényerőre emelkedett ugyan, de a törvény máig sincs életbeléptetve s most már minden bizonyossággal papiroson marad. A vagyonváltságról szóló első törvényre vonatkozólag is sikerült bizonyos módosításokat kieszközölni •lllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllfllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Az új társulati adónál vitatott problémák. Összeállította: llosvai Ernő Józsei pénzügyi titkár. I. A mérlegszerű leltári vagyon karbantartásának és pótlásának nem tekinthető új beszerzéseknél, ha nem a tényleges beszerzési áron vétettek fel a mérlegben, hanem azon alul, akkor a különbözet adóköteles. II. Ha az év folyamán beszerzett vagyontárgy egy már használhatatlanná vált vagyontárgy pótlásául szolgál és mérlegen belül az elhasználhatatlanná vált vagyontárgy az előző évben — értékig leíratott, a pótláson beszerzett vagyontárgy pedig folyó évben ugyancsak — értékkel vétetett fel, ezen esetben is elbírálandó az, hogy az értékcsökkenési leírás (tartalék) felújítási tartalék a vagyontárgy pótlására tényleg kiadott együttes összeg nem haladja-e meg az adómentesen létesíthető értékcsökkenési és felújítási tartalék együttes összegét, mert ha igen, akkor a különbözet adóköteles. III. A vállalat tulajdonában levő különféle valuták és devizák bár egyszerű vagyontárgyaknak tekintendők, mégis a devizakövetelések közül a csekk és váltón, számlán felvett devizák fogadhatók el mult évi alapon. A devizák ugyanis legtöbb esetben folyószámlán számoltatnak el, illetve nyernek kiegyenlítést, tehát itt a mult évi alapon való számítás el sem képzelhető. IV. Ha a vállalat követelései és tartozásai külföldi pénzben (valutában) avagy külföldi kifizetésben (devizában) vannak elszámolva, a követeléseknél az első keletkezés idejében lévő árfolyama; a tartozásoknál a mérlegzárás idején elismert árfolyama az irányadó, ettől eltérő értékelés adóköteles, vagyis a követeléseknél a lefelé, a tartozásoknál a felfelé értékelés megadóztatandó. V. Az anyagkészlet és árúleltár értékelésénél, ha az árút a vállalat külföldi állam pénzértékében szerezte, akkor mérlegében a vétel napján mutatkozó árfolyamon, mint beszerzési áron állíthatja be; ezen alóli értékelés adóköteles. Ha az árút adósságon vette és ezen tartozása külföldi állam pénzértékében szerepel az év végén, úgy ezt a tartozását az üzletévnek lezárása napján jegyzett árfolyamon veheti fel. Árfolyam gyanánt az üzletév lezárása napján kiadott devizaközponti hivatalos árjegyzés az irányadó. Ha ezen hivatalos árjegyzésben a külföldi állam pénzértéke a pénz és árú rovatban eltérő összeget tüntet fel, akkor a pénz és áru rovat középárfolyama az irányadó. VI. A külföldi valutatartozásokból eredő veszteségek fedezetére történő adómentes tartalékok. Mindazok a tartalékok, amelyeket a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a külfölddel szemben fennálló időleges valutára szóló tartozásaikból, valamint a trianoni békeszerződés értelmében idegen pénzértékre valorizálandó koronatartozásaikból eredhető veszteségeik fedezetére létesít78 2—3. sz.