Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A tisztajövedelem és a könyvszerű nyereség a jövedelem, kereseti és a társulati adónál

Dr. Till Károly: A tiszta jövedelem és a könyv szerű nyereség. emelését, hogy a hiv. 180.000 számú Utasítás 48. §-ának az anyagkészlet beszerzésére vonatkozó megszorító rendelkezése — konkrét esetben — közigazgatási bírói vizsgálat alá kerülvén, aligha fog védelmet találni, és nem1 lehetetlen, hogy a törvény 11. §-ának 1. bekezdése alapján az anyag- és árukészlet beszerzésére fordított egész összeg levonását a bíróság meg fogja ítélni. Egyébként e kérdés mikénti megoldása felfogás dolga. Ha a vonatkozó törvényhelyt (11. §.) úgy magyarázzuk, Jiogy az; anyag- és árukészlet beszerzésére, pótlására fordított „kiadások" alatt a. .,vételár" is értendő, akkor az összes vételár — korlátozás nélkül — levonható iesz a nyers bevételből, ha ellenben a „kiadások" alatt utánjárási. szállítási költségeket (Spesen und nicht Ausgaben) értünk, úgy a 180.000 sz. Utasítás rendelkezésére a törvénnyel szemben jogkiterjesztő magyarázatot képez a fél javára és a kincstár kárára, mindamellett kedvezőtlenebb* magyarázat, mint az előbbi. A jövedelemadóval szemben a kereseti adó az értékcsökkenési tartalékalap alakíthatása szempontjából haladást, a leltár kiegészíthetése látszögéböl nézve visszaesést mutat. Mi a helyzet képe már most a kereseti adónak a társulati adóval való vonatkozásában? Itt tisztán haladást látunk, mert, amint kiemeltem, a társulati adónáf a), értékcsökkenési alap alakítható, b) sőt felújítási alap is, de ezen felüT c) az árú beszerzésére fordított teljes összeg a nyers bevételből levonható. Ez utóbbi kérdésben c) az 1922 : XXIV. t.-c. 14. §-ának 8. pontja némi zökkenést mutat, szerencsére semmi gyakorlati hátránnyal. A hivatkozott 8. pont ugyanis negatív úton megengedi a „leltári" vagyon karbantartására és pótlására fordított összeg levonását és csak az ezentúli kiadás levonását tiltja, már most az a kérdés, hogy mit értünk „leltári vagyon" alatt. Ha a kereskedelmi törvényt vesszük alapul, kétségtelenül az árukészlet is leltári vagyonszámba megy, ha ellenben a pénzügyi törvények intencióját nézzük, leltári vagyon alatt a berendezési (felszerelési) számlán felvett érték értendő. Folytatólag, ha a kereskedelmi törvény szellemében kíséreljük mei;a hiv. 8. pontot alkalmazni, akkor a mult évi „árukészlef-mennyiséget meghaladó rész beszerzésére fordított összeg a nyers bevételből le nem vonható. ha ellenben a pénzügyi joggyakorlat és felfogásnak megfelelően magyarázzuk a hiv. törvényhelyt, úgy a pótlás, kiegészítés mértékéig korlátozó intézkedés csak a felszerelésre (berendezésre) vonatkozván, az „áru"-beszerzés korlátozás nélkül eszközölhető, illetve az e címen kiadott összeg határ nélkül evonható a nyers bevételből. Minthogy pedig utóbbi felfogás az adózóra nézve kedvezőbb, a gyakorlatban a kérdéses szakasz gondot, dolgot okozni aligha fog. Hogy a tásulati adótörvény értelmében kimunkált tiszta nyereség" egy ugyanazon üzem mellett messze el fog ütni a kereseti adótörvény rendelkezéseinek megfelelően kimunkált tiszta nyereségtől, az csak féligmeddig is jártas szakember előtt világos dolog, és hogy ez így van, az nem is volna baj, mert amennyivel a kereseti adó alapja nagyobb, ugyanannyival körülbelül kisebb a kulcsa, viszont — ugyanazon üzemet feltételezve — a társulati adó alapja sokkal szolidabb is, de a kulcsa sokkaf súlyosabb. Itt tehát kevés lehet a kifogásolni valónk, csakhogy ezzel még nincs vége a dolognak. Ügy a kereseti adónak, mint a társulati adónak folytatása is van: a jövedelemadó, amely az alapját az előbbi adónemektől veszi. Mi lesz már most az eset? Az, hogy ugyanazon méretű üzemből ©redő tiszta jövedelem más összeggel fog bemutatkozni a jövedelemadónál, ha a kereseti adóalanyról és máskép, ha társulati adóalanyról lesz szó. Ez pedig tarthatatlan. A jövedelemadónál egyforma kereset egyforma összeggel kell, hogy jelentkezzék; itt tehát a mérlegszerű tiszta jövedelem újbóli átdolgozása 25 1. sz.