Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1. szám - Mérlegezés és társulati adó
Dr. Dmoghi Ervin: Mérlegezés és társulati adó. ményről, mert csökkenő korona mellett történő eladásoknál közgazdasági szempontból nyereség csak ott mutatkozik ahol a vállalat régi teljesítőképességének, tőkeerejének, energiájának fentartásához, rekonstrukcójához szükséges összegek ieljes mértékben visszatérültek, rezerváltattak és ezután még felesleg marad fenn. Teljes véletlenen múlik, hogy az évzárlat előtti utánpótlás sikerült-e és ettől a véletlentől teszi függővé a törvény azt, hogy lát-e adóköteles nyereséget, vagy sem. Kirivó példája a korona árcsökkenésének figyelmen kívül hagyására a végrehajtási utasításban felhozott példa a részvényeladásokból eredő haszon kiszámítására. A rendelet 136. §-ának 6. h) pontja ugyanis az értékpapír-realizációból eredő nyereség megadóztatásának tipikus példa gyanánt állítja oda azt az esetet, amikor 1920-ban 50.000 koronáért vásárolt értékpapírok 1922. évben 70.000 koronáért eladatnak. A rendelet szerint 20.000 koronás adóköteles nyereség forog fenn. Mindenki előtt, aki közgazdasági szemmel tekinti a gazdasági életet, nyilvánvaló kell. hogy legyen, hogy akkor, amikor a beszerzés és az eladás ideje között a korona értékének kb. egyszázad részére esett, az f'0.000 koronás beszerzéssel szemben 70.000 koronáért való eladás súlyos veszteség. Itt nyereséget látni hasonló lenne ahhoz, mintha valaki Reaumur hőmérővel mérne az egyik pillanatban, és azt követőleg Farenheit hőmérőt használna, a differenciát pedig hőemelkedésnek minősítené. Az adókulcsok példátlan súlyossággal a mértéktelenségig fokozzák még a törvény rentabilitási számítását. Ha volt is valamely külföldi törvényben hasonlóan magas kulcs, azt az illető törvényhozás fokozatosan enyhíti, így például Csehországban a kulcs leszállításával; Ausztriában az adómentes felértékelést provideál a törvényhozás, amely ugyan ottani formájában helytelen és amelynek követésétől óva intek, mert az teljesen önkényes tőzsdeárfolyam-alakulásokkal hozza kapcsolatba a mérlegkorrekturát, de amely kétségtelenül lényeges enyhítést tartalmaz; Németországban a Werterraliungskonío felállításával és azzal, hogy a taxatíve fel nem sorolt leírások, mint „Abschreibungen am Qesamtunternehmen" vétetnek figyelembe, valamint azáltal, hogy egy újabb törvény a napi értékeknek egyharmadán engedi az ingó vagyon felvételét é;, még ebbel is 60%-ot von le, a magas adókulcsok elvesztették jelentőségüket. Legjobb bizonyítéka ennek az, hogy a Körperschaft • sreuer alapján adózó összes társaságok, -- tehát nemcsak a részvénytársaságok, hanem a betéti társaságok és a Qesellschaften mit beschránkter Haftung is, — összesen csak 11 millió aranymárka adót fizettek. Olaszországban a miénknél kisebb társulati adókulcs mellett a részvényes szelvényjövedelme adómentes. A rentabilitási számítás alaphibája, hogy az összehasonlítást a nominális alaptőke és tartaléktőke és az elért nyereség között teszi meg. Ezzel semmikép sem indokolható hátrányba helyezi a régi társaaságokat, amelyek aranyban befizetett tőkéje a társaság vagyonában latens tartalékoknál jut kifejezésre, a kimutatott tartaléktőke azonban a l. sz. 5
