Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2-3. szám - Az átmeneti számlák adókötelezettsége

Joggyakorlat. sem, hanem az, hogy a panaszos vállalat által nem készpénz, hanem munkateljesítmény elilenében töfrtént szénátengedés tekinthető-e olyan árúszállításnak, amely a fent idézett törvénycikk rendelkezései szerint általános forgalmi adó alá esik és ha igen, helyesn vétetett-e az adó alapjául az átengedett szén forgalmi értéke? Az idézett törvénycikk 30. §-ának 1. és 2. bekezdésében foglaltak értelmében az általános forgalmi adó tárgya az önálló kereseti tevékenység körében történő minden olyan árúszállítás, amely ingó testi dolog visszterhes elidegenítését jelenti. A 31. §. 1. és 3. bekezdésében foglaltak szerint pedig az általános forgalmi adó alapja az önálló kereseti tevékenységet folytató által szállított árúk ellenértéke fejében teljesített fizetések összege (a nyers üzleti bevétel), értvén fizetés alatt minden ellenszolgáltatást, még ha nincs is pénzösszegben kifejezve. A törvény 32. §-ának 2. bekezdése végül világosan kimondja, hogy amikor a forgalmi adó alapjának (a nyers üzleti bevételnek) megállapításánál figyelembe veendő ellenértéke a szállított árúnak nem pénzösszegben, hanem árúban vagy munkateljesítményben van megszabva ily esetben a forgalmi adó alapjául az átruházott javak közönséges forgalmi értékét, avagy a munkateljesítménynek pénzösszegben kifejezett átlagértékét kell venni. Minthogy a panaszos vállalat által termelt szénnek munkateljesítmény ellenében való átengedése kétségtelenül a vállalat kereseti tevékenysége körébe eső és ingó testi dologra vonatkozó visszterhes elidegenítést, tehát forgalmi adó alá eső árúszállítást jelent és minthogy a forgalmi adó a legutóbb idézett törvényszakasz értelmében a munkateljesítmény ellenében elidegenített szén forgalmi értéke után rovatott le s az ekként befizetett összeg a fent kifejtetteknél fogva a kincstárt jogosan megilleti és így a panaszban előterjesztett .adóvisszatérítési kérelemnek törvényes alapja nincsen. (Közig, bíróság 22.662/1923. sz.) Általános forgalmi adó. 1921: XXXIX. t.-c. 37. §. 26. A bizományi vagy alkuszi ügyletek révén befolyó bizományi jutalék és alkuszdíj az általános forgalmi adó alól mentes bevételek közé nem sorolható. Indokok: A panaszos cég a m. kir. adóügyi útmutató és ellenőrző hivatalhoz beadott kérvényében azt kérte, hogy az 1900:XI. t.-cikkben felsorolt értékpapírforgalmi ügyletekből származó jutalékbevételei után 1923. évi augusztus hó 3-íán befizetett 86.623 korona összegű általános forgalmi adó — az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 6. pontjában biztosított adómentességre való tekintettel — a cégnek utaltassák vissza. Az ezt a kérelmet elutasító végzés ellen irányuló panasznak helyet adni nem lehetett a következő okokból: Az 1921 : XXXIX. t.-c. 30. §-ában foglalt általános jellegű rendelkezés szerint az általános forgalmi adó tárgya: az önálló kereseti tevékenység körében történő minden árúszállítás, azaz ingó testi dolgok visszterhes elidegenítése, továbbá az ily tevékenység körében történő bármily munkateljesítmény, azaz ellenszolgáltatás fejében teljesített bármilyen természetű — testi vagy szellemi — munka kifejtése. A forgalmi adó alapja pedig a törvény 31. §-a értelmében: az adóköteles által szállított (elidegenített) árúk, valamint az általa végzett munkateljesítmények ellenértéke fejében teljesített fizetések összege, azaz az adóköteles üzleti és kereseti nyers bevétele. Ebből az általános elvi rendelkezésből következik, hogy amidőn a panaszos bankárcég akár a saját maga részére, illetve saját számlájára foglalkozik kereseti célzattal értékpapírok adásvételével, akár pedig mint bizományos vagy alkusz keresetszerüen közvetíti az értékpapírok adásvételét mások részére: mindkét irányú önálló kereseti tevékenységéből származó bevétele, tehát úgy az árúszállításból (az ingó dolgok elidegenítéséből) eredő nyers üzleti bevétele, mint az adásvétel közvetítésében jelentkező munkateljesítmény fejében kapott fizetések (jutalékok, díjak) összege — amennyiben a törvény kifejezetten valamilyen bevételre nézve adómentességet nem állapít meg — feltétlenül általános forgalmi adó alá esik. Az utóbb idézett törvénycikk 37. szakasza sorolja fel azokat a bevétess 2—3. SZ.