Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 2-3. szám - A részvénytársaságok hadi és bankjegyfelülbélyegzési kölcsönei s az új társulati adó
Dr. 2Jf[^£fiimff/fs; A részvénytársaságok haái és bankjegy felülbélyegzése. ilyen forrásokból táplálkozik, azt a pénzügyi művészetet is felülmúlná, mellyel Mefisztofelesz Goethe Faustjának második részében operál. S az 1922 : XXIV. t.-c. reformja nemcsak a kereskedelmi és pénzügyi jogunk között az értékpapírok mérlegezése tekintetében fennállott és súlyos közgazdasági hátrányokkal járt ellentétet szünteti meg, s nemcsak általános pénzügyíilozófiai követelményeknek tesz eleget, de lehetővé teszi azt is, hogy az adóadminisztráció mint fölöslegestől megszabaduljon attól a munkatöbblettől is, mit a részvénytársaságok tárcájában lévő hadikölcsönökből való leírások évek szerinti nyilvántartása, ezek ügyében már hatályon kívül helyezett jogszabályok visszamenő alkalmazása, s ezek alapján évek előtti adókivetések utólagos kiigazítása jelent1. Mert hiszen az új törvény szerint a részvénytársaságok tárcájában tartott hadikölcsönökből való leírás is csakúgy mint az egyéb ily értékpapírokból való leírás feltétlenül adómentes, ha az ezzel kapcsolatos értékelés nem marad az árfolyamérték alatt és feltétlenül adó alá kerül, ha az árfolyamcsökkenés később megtérül. S így semmi pénzügyi szempont sem szól a mellett, hogy az eddig csupán kivételesen megengedett ily adómentes leírásokból származó fölösleges munkatehertől az adóadminisztráció az utólagos kivetésre vonatkozó s ezzel kapcsolatos kivételes rendelkezéseknek visszamenőlegesen is hatályon kívül helyezése által megszabadíttassák. És ugyanígy megszabadítható volna a pénzügyi adminisztráció attól az új társulati adótörvény vonatkozó álláspontjára való tekintettel immár szintén fölösleges tehertől is, amit a bankjegyfelülbélyegzéssel kapcsolatos és a hadikölcsönökkel körülbelül egyenlő forgalmi értékűnek vehető kényszerkölcsönkötvényekből való leírásoknak a 38.041. VII. a. 1922. számú pénzügyminiszteri körrendelet szerint a hadikölcsön-kötvények ügyével nagyjában egyező kivételes kezelése jelent. Igaz ugyan, hogy a részvénytársaságokra a társulati adóról szóló 1922 : XXIV. t.-c. magasabb adókulcsai mellett az adóadminisztráción való ez a könnyítés sok esetben újabb áldozatot jelentene, mert hisz az árfolyamemelkedés után az új adókulcsok szerint adóznának a régiek helyett. De azt hisszük, hogy ezt a terhet a részvénytársaságok tisztán közgazdasági okokból is szívesen vállalnák, mert kárpótlást találnának ezért attól a veszélytől való megszabadulásban, hogy esetleg olyan üzletévben legyenek kénytelenek a hadi- és kényszerkölcsönökből való leírásokkal kapcsolatos utólagos megadóztatások címén kereseti- és hadinyereségadót fizetni, amely üzletévben keresetük nincs. 2—3. SZ. 65