Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A részvénytársaságok hadi és bankjegyfelülbélyegzési kölcsönei s az új társulati adó

Dr. 2Jf[^£fiimff/fs; A részvénytársaságok haái és bankjegy felülbélyegzése. ilyen forrásokból táplálkozik, azt a pénzügyi művészetet is felül­múlná, mellyel Mefisztofelesz Goethe Faustjának második részében operál. S az 1922 : XXIV. t.-c. reformja nemcsak a kereskedelmi és pénzügyi jogunk között az értékpapírok mérlegezése tekintetében fennállott és súlyos közgazdasági hátrányokkal járt ellentétet szün­teti meg, s nemcsak általános pénzügyíilozófiai követelményeknek tesz eleget, de lehetővé teszi azt is, hogy az adóadminisztráció mint fölöslegestől megszabaduljon attól a munkatöbblettől is, mit a rész­vénytársaságok tárcájában lévő hadikölcsönökből való leírások évek szerinti nyilvántartása, ezek ügyében már hatályon kívül he­lyezett jogszabályok visszamenő alkalmazása, s ezek alapján évek előtti adókivetések utólagos kiigazítása jelent1. Mert hiszen az új törvény szerint a részvénytársaságok tárcájában tartott hadikölcsö­nökből való leírás is csakúgy mint az egyéb ily értékpapírokból való leírás feltétlenül adómentes, ha az ezzel kapcsolatos értékelés nem marad az árfolyamérték alatt és feltétlenül adó alá kerül, ha az árfolyamcsökkenés később megtérül. S így semmi pénzügyi szem­pont sem szól a mellett, hogy az eddig csupán kivételesen meg­engedett ily adómentes leírásokból származó fölösleges munka­tehertől az adóadminisztráció az utólagos kivetésre vonatkozó s ezzel kapcsolatos kivételes rendelkezéseknek visszamenőlegesen is hatályon kívül helyezése által megszabadíttassák. És ugyanígy meg­szabadítható volna a pénzügyi adminisztráció attól az új társulati adótörvény vonatkozó álláspontjára való tekintettel immár szintén fölösleges tehertől is, amit a bankjegyfelülbélyegzéssel kapcsolatos és a hadikölcsönökkel körülbelül egyenlő forgalmi értékűnek vehető kényszerkölcsönkötvényekből való leírásoknak a 38.041. VII. a. 1922. számú pénzügyminiszteri körrendelet szerint a hadikölcsön-kötvé­nyek ügyével nagyjában egyező kivételes kezelése jelent. Igaz ugyan, hogy a részvénytársaságokra a társulati adóról szóló 1922 : XXIV. t.-c. magasabb adókulcsai mellett az adóadminisztráción való ez a könnyítés sok esetben újabb áldozatot jelentene, mert hisz az árfolyamemelkedés után az új adókulcsok szerint adóznának a régiek helyett. De azt hisszük, hogy ezt a terhet a részvénytársasá­gok tisztán közgazdasági okokból is szívesen vállalnák, mert kár­pótlást találnának ezért attól a veszélytől való megszabadulásban, hogy esetleg olyan üzletévben legyenek kénytelenek a hadi- és kényszerkölcsönökből való leírásokkal kapcsolatos utólagos meg­adóztatások címén kereseti- és hadinyereségadót fizetni, amely üzletévben keresetük nincs. 2—3. SZ. 65

Next

/
Thumbnails
Contents