Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz

Joggyakorlat. gyakról vezetett raktárkönyv 29., 182., 254., 966., 1044. és- 1497. t. a. kivezetett ékszerek 21.550 korona értéke utáni 2.155 korona fényűzési forgalmi adót az 1920 : XVI. t.-c. 14. §-ában meghatározott idő alatt be nem fizette. Panaszos azt állítja, hogy a szóbanforgó ékszereket menyének nászajándékul, ingyen adta. Előrebocsátja a közigazgatási bíróság, hogy a királyi kincstár képviseletében eljáró pénzügyigazgatóság panaszos ezen állítását nem kifogásolta, azt tehát ellenkező bizonyíték hiányában valónak kellett elfogadni. A kérdés most már az, vájjon fényűzési tárgyaknak minden ellenszolgáltatás nélkül való ajándékozása fényűzési forgalmi adó alá esik-e vagy sem. Az 1920 : XVI. t.-c. 1. §-a szerint fényűzési forgalmi adó tárgya fényűzési tárgyaknak ellenszolgáltatás melletti teljesített, az átruházó kereseti tevékenységének köréhez tartozó és a kiskereskedelem keretén belül történő átruházása. Fényűzési forgalmi adó alá eső jogügylet létrejöttéhez tehát többek között az ellenszolgáltatás is szükséges, ez pedig a fent előadott tényállás szerint semmiféle alakban nem adatott, mert ajándékozás, ingyenes átadás történt. Helyesen hivatkozott panaszos az idézett törvény végrehajtása tárgyában kiadott 90.000/1920. sz. pénzügyminiszteri utasítás 1., 6. és 64. §-ainak rendelkezésére, amelyek az adókötelezettség tekintetében főismérvül állítják fel az ellenszolgáltatás adását. Igaz ugyan, hogy a törvény 7. §-a, mely az adómentes átruházásokról szól, az ajándékozást nem említi, ámde a törvény 2. §-a szerint a törvény alkalmazása szempontjából átruházás alatt a visszterhes elidegenítést kell érteni, s mert az ajándékozás ingyenes átruházás, a törvény már alapelvénél fogva sem vonatkozik fényűzési tárgyaknak ingyenes átruházására s így mint adómentes jogügyletnek felemlítése felesleges is volt. Minthogy ezek szerint a szóbanforgó átruházás tekintetében adókötelezettség fenn nem forgott, az adónak nem fizetésével tehát mulasztás sem kovettetett el, s minthogy a bíróság a fél kérelmén túl nem rendelkezhetik: az egyedül kifogásolt adópótléknak törlését el kellett rendelni. (Közig, bíróság 3.509/1922. sz.) Hatáskör. 1896 : XXVI. t.-e. 81. §. 16. A fogyasztási bélyegilleték és erre vonatkozó bírság ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak helye nincs. Indokok: Az 1896 : XXVI. t.-c. 81. §-ának III. pontja, az 1889 : XXVIII. t.-c. II. fejezetében megállapított eljárás szerint megszabott illetékek, valamint a bélyeg- és illetéki törvények és szabályok alapján kirótt bírságok jogosságát és helyességét megszabó kir. pénzügyigazgatósági határozatok ellen, az 1889 : XXVIII. t.-c. 12. §-ára való utalással adja meg a panaszjogot. E §. III. c) pontja pedig a fogyasztási bélyegilleték s az erre vonatkozó törvények és szabályok alapján kirótt bírságok, valamint a felemelt illetékek elengedése iránt hozott határozatokat kiveszi azok közül, amelyek ellen a kir. közigazgatási bírósághoz jogorvoslatnak van helye. Későbbi törvény sincsen, amely a fogyasztási illeték és az erre vonatkozó törvények és szabályok alapján kirótt bírság és felemelt illeték jogossága és helyessége tárgyában hozott pénzügyigazgatósági határozat ellen a kir. közigazgatási bírósághoz felebbvitelt engedne. Ezért a panaszt visszautasítani kellett. (Közig, bíróság 4.772/1922. sz.) 44 1. SZ.