Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz

Joggyakorlat. gyakról vezetett raktárkönyv 29., 182., 254., 966., 1044. és- 1497. t. a. kivezetett ékszerek 21.550 korona ér­téke utáni 2.155 korona fényűzési for­galmi adót az 1920 : XVI. t.-c. 14. §-ában meghatározott idő alatt be nem fizette. Panaszos azt állítja, hogy a szóban­forgó ékszereket menyének nászaján­dékul, ingyen adta. Előrebocsátja a közigazgatási bíró­ság, hogy a királyi kincstár képvise­letében eljáró pénzügyigazgatóság pa­naszos ezen állítását nem kifogásolta, azt tehát ellenkező bizonyíték hiányá­ban valónak kellett elfogadni. A kérdés most már az, vájjon fény­űzési tárgyaknak minden ellenszolgál­tatás nélkül való ajándékozása fény­űzési forgalmi adó alá esik-e vagy sem. Az 1920 : XVI. t.-c. 1. §-a szerint fényűzési forgalmi adó tárgya fény­űzési tárgyaknak ellenszolgáltatás melletti teljesített, az átruházó ke­reseti tevékenységének köréhez tar­tozó és a kiskereskedelem keretén belül történő átruházása. Fényűzési forgalmi adó alá eső jogügylet létre­jöttéhez tehát többek között az ellen­szolgáltatás is szükséges, ez pedig a fent előadott tényállás szerint semmi­féle alakban nem adatott, mert aján­dékozás, ingyenes átadás történt. Helyesen hivatkozott panaszos az idézett törvény végrehajtása tárgyá­ban kiadott 90.000/1920. sz. pénzügy­miniszteri utasítás 1., 6. és 64. §-ainak rendelkezésére, amelyek az adókötele­zettség tekintetében főismérvül ál­lítják fel az ellenszolgáltatás adását. Igaz ugyan, hogy a törvény 7. §-a, mely az adómentes átruházásokról szól, az ajándékozást nem említi, ámde a törvény 2. §-a szerint a törvény alkalmazása szempontjából átruházás alatt a visszterhes elidegenítést kell érteni, s mert az ajándékozás ingye­nes átruházás, a törvény már alap­elvénél fogva sem vonatkozik fény­űzési tárgyaknak ingyenes átruházá­sára s így mint adómentes jogügylet­nek felemlítése felesleges is volt. Minthogy ezek szerint a szóban­forgó átruházás tekintetében adóköte­lezettség fenn nem forgott, az adó­nak nem fizetésével tehát mulasztás sem kovettetett el, s minthogy a bíró­ság a fél kérelmén túl nem rendelkez­hetik: az egyedül kifogásolt adópót­léknak törlését el kellett rendelni. (Közig, bíróság 3.509/1922. sz.) Hatáskör. 1896 : XXVI. t.-e. 81. §. 16. A fogyasztási bélyegilleték és erre vonatkozó bírság ellen a közigazga­tási bírósághoz panasznak helye nincs. Indokok: Az 1896 : XXVI. t.-c. 81. §-ának III. pontja, az 1889 : XXVIII. t.-c. II. fejezetében megállapított el­járás szerint megszabott illetékek, valamint a bélyeg- és illetéki törvé­nyek és szabályok alapján kirótt bír­ságok jogosságát és helyességét megszabó kir. pénzügyigazgatósági határozatok ellen, az 1889 : XXVIII. t.-c. 12. §-ára való utalással adja meg a panaszjogot. E §. III. c) pontja pedig a fogyasz­tási bélyegilleték s az erre vonatkozó törvények és szabályok alapján kirótt bírságok, valamint a felemelt illetékek elengedése iránt hozott határozatokat kiveszi azok közül, amelyek ellen a kir. közigazgatási bírósághoz jog­orvoslatnak van helye. Későbbi törvény sincsen, amely a fogyasztási illeték és az erre vonat­kozó törvények és szabályok alapján kirótt bírság és felemelt illeték jogos­sága és helyessége tárgyában hozott pénzügyigazgatósági határozat ellen a kir. közigazgatási bírósághoz felebb­vitelt engedne. Ezért a panaszt visszautasítani kel­lett. (Közig, bíróság 4.772/1922. sz.) 44 1. SZ.

Next

/
Thumbnails
Contents