Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A vagyonátruházási illetékek jogrendszere

Dr. Perényi József: A vagyonátruházási illetékek jogrendszere. Az előzőkben kifejtett elvekből vezethető le továbbá áz, hogy ha a felek oly jogügyletet kötnek, melyből valamely tárgy átadására kötelmi igény nem származik, vagyonátruházási illeték sem követelhető. Ilyenek azok a megegyezések, melyek csak egy jövőben kötendő szerződésre irányulnak (pactum de contrahendo). A tárgy átadását ez alapon követelni nem lehet, mert csak a szerződés megkötésére irányul a jogviszony. A törvénynek 102. §-ának rendelkezése is a fenti megállapításból következik. Ez a szakasz kimondja, hogy az ingatlanra vonatkozó vételi jogok megszerzése és átruházása adásvevési illeték alá esik. Vételi jog alatt természetesen a kötelmi igényt kell érteni, mellyel a tárgy átadása követelhető. Sok tévedés merült fel annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy mi a vételi jog. Sokszor összetéveszthető a szerződéskötésre irányuló megegyezéssel (pactum de contrahendo). A kritérium mindenkor az, hogy a jogszerző követelheti-e az ügylet következtében a tárgy átadását. Ha igen, akkor vételi jogról van szó; ha pedig nem, akkor csak szerződésre irányuló megegyezés forog fenn. Mindig az dönti el, hogy a kötelmi igény miire irányul. Az elővételi jog megszerzése például nem ad igényt az ingatlan átadására, ezért a törvény 107. §-a szerint nem is esik az ügylet adásvevési illeték alá, hanem csak okirati illeték jár. (V. ut. 113. §.) Ellenben a visszavásárlás gyakorlása után jár vagyonátruházási illeték. (T. 106. §.) Az természetes, hogy a visszavásárlási jog kikötése illeték alá nem esik, ellenben az elővételi jog gyakorlása után az -adásvevési illeték lerovandó. A törvény e tekintetben nehezen érthető, mert a 106. §. az elővételi jog megszerzéséről szól, gyakorlásáról pedig hallgat, a 107. §. pedig csakis a visszavásárlási jog gyakorlásáról szól, és a megszerzéséről hallgat. A vételi jogra vonatkozólag a közigazgatási bíróság egyik ítélete gyakorlatilag világítja meg a kérdést. (21.160/915. sz. Az Adó 1920. évf. 59. old. 30. eset.) A községi lakosok között kiosztott földek vételárának részletfizetése esetén nem elővételi jogot szereztek a községi lakosok, hanem vételi jogot. Még akkor is, ha a tulajdonjog a vevő javára csak az utolsó részlet megfizetése után kebeleztetik be. A községi lakosok a vételár részleteinek megfizetésével vételi jogot szereztek. Az ítélet még azt is mondhatta volna, hogy a szerződés alapján történő birtokbavétel és az adásvevési bizonyító vételárrészletek ipso facto kizárják azt a feltevést, hogy itt elővételi jogról lehessen szó. Minden azon sarkallik, hogy az ingatlan átadása és birtokbavétele iránt követelési jog keletkezett-e. Igen nagy óvatosságra van szükség e tekintetben az úgynevezett opcionális jog megszerzésének elbírálásánál. Rendszerint az opció nem egyéb, mint a pactum de contrahendo alfaja, de határozatlanabb alakban. A pactum de contrahendo ugyanis a jövőben kötendő szerződés feltételeit szokta tartalmazni, a nélkül, hogy az átruházás iránti kötelezettség hatályos lenne. Az opció pedig az eladónak negatív irányban való azt a kötelezettségét tartalmazza, hogy az ingatlant bizonyos időre harmadik személynek el nem adja, az eladásra azonban pozitív kötelezettséget ez nem tartalmaz. Nagyon természetes, hogy az opció ezen alakja után nem lehet vagyonátruházási illetéket követelni. A közigazgatási bíróság egyik ítéletében (4.817/1922. sz.; Az Adó 1922. évf. 261. old. 108. eset) oly esetben, midőn valaki egy okiratban egy másik félnek bizonyos határidőig jogot adott, hogy ingatlanát 80.000 K-ért megvehesse, az illeték törlését elrendelte. Az ítélet indokolása a tényállást nem tünteti fel elég világosan, de feltesszük, hogy az okirat az eladás iránt pozitív kötelezettséget nem tartalmazott és így vételi jog nem keletkezett. Az opciónak a gyakoribb alakja azonban az, hogy az eladó egy bizonyos határidőre az eladásra kötelezettséget vállal és ajánlatot tesz. Ez esetben vételi jog keletkezik, ha a vevő az ajánlatot a kitűzött határidőben akár a maga részére, akár más részére elfogadja. Ide tartoznak az úgy1. sz. 21