Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. évekre terhére megállapított évi 1500 korona III. osztályú kereseti adó alól mentesíttessék. A bíróság a panaszt alaposnak találta. Az 1875 : XXIXvt.-c. 1. §-ának rendelkezése szerint keresetadó alá tartozik minden oly keres* mény, vagy jövedelem, amely kézi-munkából, ipari és kereskedelmi üzletből, szorosabb értelemben vett szellemi (értelmi) és bármi más haszonhajtó foglalkozásból és üzletből, végre a föld-, ház- és tőkekamatadónál tekintetbe nem vett személyes keresetből származik. A törvény e szerint minden oly keresményt, vagy jövedelmet von III. osztályú kereseti adó alá, amely valamely haszonhajtó tevékenységből ered, származzék az akár testi, akár szellemi, ipari vagy kereskedelmi természetű munkából, vagy oly személyes keresetből, amely a föld-, ház- és tőkekamatadónál tekintetbe nem jön. A törvény rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy panaszos III. osztályú kereseti adó alá nem vonható. A kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályok 1. §-a szerint a panaszos egyesület a „Magyar kereskedelmi csarnok" és a „Budapesti hitelezői védegylet" által, még pedig az alapszabályok 2. §-a szerint a hitelviszonyok megszilárdulása céljából alapított egyesület, amely cél elérése végett, a 2. és 6. §. rendelkezéseit egybevetve, tagjainak megbízható értesítéseket ad anélkül, hogy a 3. §. kifejezett rendelkezése szerint célja elérésénél anyagi eredményt (jövedelmezőség) szem előtt tartana. A 11. és 33. §-ok rendelkezéseit egybevetve az egyesület kiadásainak s különösen a tudósítások megszerzésével járó kiadások fedezésére szolgálnak az egylet tagjai által fizetett tagsági díjak>»és a tagok által igénybe vett tudósításokért járó külön díj, amelyek, amennyiben az egylet fenntartására a tagok kellő számának hiánya miatt biztos alapot nem nyújtanának, az egyesület feloszlatására vezetnek. Az alapszabályoknak ezekből a rendelkezéseiből kétségtelen, hogy panaszos egylet sem kereskedelmi, sem ipari, sem más hasznothajtó alapításnak nem tekinthető, hanem az nyilván a nyerészkedés kizárásával alakult közgazdasági egyesület. (Közig, bíróság 8329/1922. sz.) Betét»*ltság. 1921: XV. t.-c. 1. §. 53. Váltságköteles az a követelés, mely 1920. december 19-én az ezen nap előtt foganatosított értékpapíreladási megbízás alapján a számlatulajdonost a pénzintézettel szemben megillette, habár javára még nem is könyveltetett, azért, mert az eladási ár december 19. után folyt be. Indokok: Panaszos az A.-M. Bank részvénytársaság vagyonváltság-kimutatásának 2042. tétel alatt kivetett 4.970 korona vagyonváltság törlését kéri, mert neki a forduló napon, azaz 1920. december 19-én a megnevezett banknál folyószámlakövetelése nem volt. Ugyanis a letétjéből 1920. december 19-ike előtt eladott értékpapírjainak ellenértéke • (eladási ára) csak a forduló nap utáni úgynevezett kassza-napon folyt be. Az a körülmény, hogy a bank az ellenértéket már a forduló nap előtt a panaszos javára írta, a bank könyvelési rendszerének folyománya, ez azonban nem lehet alapja annak, hogy tőle vagyonváltságot követeljenek. A bank a panaszos előadását felvilágosító iratában erősítette meg, hogy az 1920. december 19-ike előtt elismert összeget csak 1920. december 24-én kapta meg. A panasznak helyet adni nem lehetett. Nincs különbség a szerződés keletkezésének időpontja tekintetében a szerint, hogy a szerződést a felek személyesen, vagy megbízott útján kötötték, tehát az 1875 : XXXVII. t.-c. 336. §-ának az a rendelkezése, hogy a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra inézve megegyeztek, akkor (is áll, ha az ügyletet valaki a hivatkozott törvény 368. §-a értelmében megbízásból saját nevében, de a megbízó részére köti. A tőzsdei megbízás alapján kötött ügyletet tehát az ügyletkötés napján létrejöttnek kell tekinteni. Az a körülmény, hogy a megbízó és megbízott egymással miként számolnak el, az ügylet létrejöttével keletkezett követelés állagának meghatározására befolyással nincs, mert a megbízónak az elszámolásához és az ügyletből eredő követeléséhez való igénye éppen úgy, mint a megbízottnak a kiadásai megtérítéséhez 154 4-5. sz.