Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Dr. Frenreisz Pál: A mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága. zálogilag biztosított életjáradékot, a kegyúri és más dologi terheket (telepváltság, hátralékos adó és illeték), a hitvestárs javára bekeblezett kölcsöntőkét, hozományi tőkét és hitbért. Minden egyes esetben el kellett tehát bírálni, hogy a felsorolt levonni kívánt terhek mennyiben azonos természetűek a törvényben megjelölt terhekkel s mennyiben vehetők figyelembe. Az életjáradék telekkönyviiJeg biztosított volta nem vitás, és oly tartozás, mely tőkésíthető. A kegyúri teher ugyan nem lehet telekkönyvileg biztosítva, de kétségtelen, hogy az ingatlanhoz tapadó teher s az előbbi épp ú'gy, mint ez, az ingatlanra csak úgy nehezedik, mint bármely más jelzálogilag biztosított tőketartozás. A telepváltság, a hátralékos adó és illeték pedig, ha telekkönyvileg már bekebelezve vannak, formailag s lényegileg sem tekinthetők egyébnek, mint jelzálogilag biztosított tőketartozásoknak. Ugyanez utóbbi áll a hitvestárs javára bekebelezett kölcsöntőkére. A hozományi tőkénél és a hitbérnél viszont a telekkönyvi bekebelezés a tőketartozás fennállását még nem bizonyítja. , Az életjáradék és kegyúri teher tekintetében, valamint a telepváltság. adók és illetékekre nézve az a határozat emelkedett érvényre, hogy azok oly terhek, melyek le nem vonhatók. A törvény 5. §-a szerint ugyanis csak a jelzálogilag biztosított tőketartozások vonhatók le, vagyis oly követelések, amelyeknek a tőkeösszege be van kebelezve. Az életjáradéknál nincsen tökeösszeg bekebelezve, a kegyúri teher pedig egyáltalában nincsen jelzálogilag biztosítva és annak tőkeösszege meg sem állapítható. A telepváltság, hátralékos adó és illeték pedig, mint nem magánjogi címen fennálló köztartozások, nem azonosíthatók a törvényben felsorolt s nyilván magánjogi tőketartozásokkal, annál kevésbbé, mert a törvény 5. §-a a köztartozások közül egyedül az ártéri járulékok levonását engedi meg, ami által az egyéb köztartozások levonhatása kizártnak tekintendő. Ellenben levonandó a hitvestárs javára bekeblezett kölcsöntőke, a bekebelezett hozományi töke is, ha az kölcsöntőkének miinősíthető, valamint a bekebelezett hitbér, ha a forduló napon már liquiddé vált, mert a hitvestárs javára bekebelezett kölcsöntőke nem vonható más elbírálás alá, mint bármely más jelzálogilag biztosított tőketartozás; a jelzálogilag biztosított hozományi tőke szintén, amennyiben a házassági szerződésből kitűnik, hogy az tényleg fennálló követelés; a hitbér is tőketartozásnak számít, ha az a forduló napon már tényleges követelés volt, tehát nem vehető annak akkor, ha az a forduló napon még liquiddé nem vált. A 2. ponttal kapcsolatosan felmerült az a kérdés, hogy az ártéri járulék levonható-e a földben adandó váltság megállapításánál is? A kérdés úgy vetődött fel, hogy egyes kivető hatóságok ennek a tehernek a levonását azon a téves címen tagadták meg, hogy a váltságfölddel az ártéri járulék terhe is az államra száll át. A bíróság azzal az indokkal, hogy az ártéri járulék levonásának megtagadására semmiféle törvényes alap nincsen, az ártéri járulékot levonandónak mondta ki. 4. Forduló nap. Talán nem is szándéktalanul történt, hogy oly nagy horderejű és súlyos áldozatokat követelő törvény, mint a váltságtörvény, sehol kifejezetten nem rendelkezett abban az .irányban, hogy mely forduló nap az irányadó az ingatlanok állaga, továbbá a terhek, haszonélvezet, kikötmények tekintetében? Az ebből származó homályt még súlyosbították a végrehajtási utasításnak idevonatkozó nem egyöntetű rendelkezései. A felhozott panaszok alapján tehát a bíróságra hárult annak eloszlatása, amelynek során kimondotta, hogy minden tekintetben a törvény életbelépésének a napján, vagyis 1921. évi szeptember 7-én fennálló állapot veendő alapul. 5. Bizonyítási módok. A végrehajtási utasítás 7-ik szakaszának 4-ik pontja szerint az ingatlan megosztását, vagy elidegenítését közjegyzői okirattal kell bizonyí136 4—5. sz.