Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Jövedelmi adó kérdések

Br. fíupperí Leó: Jövedelmi adó kérdések. Mint azonban már említém, az e körüli viták elméletben, gyakorlatban egyaránt lezártaknak tekinthetők.. A jelenlegi rendkívüli viszonyok, melyeket 1919-ben még úgy jellemeztünk: „a világháború átmeneti s muló hatásai" s ma, több tapasztalattal s keserves emlékkel, egy új gazdasági rend kezdő fázisának nevezhetünk,*) a progresszió kérdését más vonatkozásban érintik. Az egyik ilyen vonatkozást a középjövedelmek védelmének, a másikat a jövedelmek diferenciálásának nevezhetjük. A) A középjövedelmek védelme más szóval azt jelenti, hogy ott. ahol az állam az adózóképességet felismeri (létminimumon felüli jövedelmek), ne térjen ki annak mérlegelése elől, hogy a jövedelem az elsőrendű szükségleteken felül minő és mennyi élvezetkielégítést enged. Vagyis ott, ahol a jövedelem az élet fenntartásának és regenerálásának lehetőségén túl semmit, vagy csak jelentéktelen lehetőséget enged, az állam kellő kímélettel járjon el. E követelmény igazságosságába vetett hitünk egyedül azzal az ellenvetéssel találkozhatik, hogy az állam az adóalany kímélésének szempontjait a létminimum konstruálásában figvelembe vette s minthogy az állami lét fentartása és zavartalan biztosítása fontosságában felülhaladja azt a kérdést, hogy az egyén szükségleteit hogyan s élvezetét és szórakozásait miképpen elégíti ki: bizonyos minimális határon tiil, mely egészen adómentes, ilyen megkülönböztetésnek heiye nincs. Evvel az ellenvetéssel szemben két körülményre utalok. Az egyik az, hogy „az állam fentartása és szükségletei biztosítása" kérdésének integráns alkateleme a lakosság egy egészséges és védett jövedelmű középrétegének kialakulása, a másik az, hogy — mindenfajta ellenőrző hivatal ellenére — a panem et circenses körül az állam és polgárai között folytatott struggle for üfe-ben az állam marad alul, ha valóban a circenseshez, az egyszerű polgár egyszerű szórakozásaihoz nyul. (Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy igen szigorúan felismerhető és kinyomozható határvonalat látok a középosztály szórakozásai s a magasabb osztályok költségesebb és raffináltabb szórakozásai között.) Az 1920. évi jövedelmi adóskálánk az itt felállított követelményt csak részben tartotta szem előtt. Igen alacsony és mérsékelt ott, ahol még jövedelemről alig lehet beszélni (30.000 koronánál 0'2—0"8-es emelkedésekkel éri el körülbelül az öt percentet), ellenben túlmagas, mihelyt polgári s emberi megélhetést biztosító jövedelemről van szó. Különféle helyekről beszerzett adataim szerint egy három szobát lakó, három tagú családnak szükséglete 1920-ban 80.000 korona körül mozgott. Ez összeg a háztartás költségein felül csak kisebb ruha- s cipőjavíttatások s havi egyszeri színliáz, vagy élihez hasonló szórakozást engedett meg, tehát nyugodtan nevezhetjük a polgári létminimumnak. Ez összegből 8.800 Koronát követel az állam jövedelmi adó fejében, vagyis 11%-ot. A jövedelnd adó fentebb (1. alatt) vázolt feladatát, valamint a többi fizetendő egyenes és közvetett adók összegét figyelembe véve, a százaléktételt rendkívül magasnak kell mondanunk, különösen, ha azt a szigort figyelembe vesszük, amellyel törvény, végrehajtási utasítás s adókivető hatóságok az adóalap kikutatásában eljárnak. (Ez utóbbi okból nem lehet összehasonlítást tenni a régi III. oszt. kereseti adó 10%-os tételével.) Nem változtat a szigoron az sem, hogy a valóságban ez összeg oly időpontban fizettetik le, mikor a korona romlása folytán ez a kivetett érték Vio-ét képviseli. A fölvetett szempontból egyedül az fontos, hogy elvileg olyan nyomatékosan számbajövő részét veszi el a jövedelemnek, hogy az adóalany mindenképen annak elhárítására törekszik. S evvel szemben csődöt fog végeredményében az az egész apparátus mondani, amelyet pénzügyi *) Utalok az átlagos szellemi munka elértéktelenedésére, a nagy és legnagyobb tőkéknek korlátlan lehetőségeire, szemben a kistőkék vagyongyüjtő jelentőségének teljes lecsökkenésére, — a socializálási törekvésekre, a belőle fakadó új munkarendre s végül arra a kísérletre, amely orosz kommunizmus folytán Európa felét pusztasággá s így előbb vagy utóbb — egy új gazdasági rend felépítésének színhhelyévé tette. 4—5. SZ. 125