Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Ferenc: Az új közadó kezelési törvény. biztosítását is köteles elrendelni. Ilyen esetekben a zálogolási eljárás azonnal keresztül vezethető, de amennyiben az adóköteles a tartozást esedékességének idejében befizeti, illetőleg az esetleg kapott fizetési feltételeket pontosan betartja, a biztosítás céljából foganatosított zálogolás után terhére adóbehajtási illeték fel nem számítható. Csőd esetében a köztartozások miatt a csődnyitást megelőzően szerzett zálogjogok a törvény 77. §-a értelmében a csődtörvény alapján többé meg nem támadhatók, úgy, hogy a csődnyitás a köztartozások miatt szerzett zálogjogok érvényesítésére mi befolyással sincs. Kimondja még a törvény azt is, hogy a csődön kívül kötött kényszeregyezségek a köztartozásokra nem vonatkoznak. Vagyonátruházások esetében az átruházott vagyont terhelő köztartozásokról, kiállított bi'zoyítványukat íilletően a -törvény 79., ilJetve 80. §-ai azt a korlátozást tartalmazzák, hogy az a fél, akire az ingatlan, illetve üzlet házastársa, saját vagy házastársának fel- vagy lemenő ági rokona, testvére vagy féltestvére vagy e személyek valamelyikének házastársa ruházza át, vagy aki az átruházóval szemben az ingatlant terhelő, illetve az üzletből eredő összes kötelezettségeket magára vállalta, az a hátralékban maradt köztartozásokért korlátozás nélkül felelős, még abban az esetben is, ha a bizonyítvány kiadatott. A behajtási jog elévülését illetően a 82. §. azt az új rendelkezést tartalmazza, hogy a fizetési halasztás, illetőleg fészletfizetési engedély kérése, a halasztás részletfizetési kedvezmény engedélyezése és a részletfizetés az elévülést szintén megakasztja. Kimondja ínég továbbá a törVény azt is, hogy az elévülés szempontjából közömbös az, hogy a fél egyetemlegesség vagy kezesség alapján köteles a tartozást fizetni. A behajthatatlan köztartozásokat illetően a 84. §. a közigazgatási bizottság által saját hatáskörében törölhető köztartozások értékhatárát 20.000 koronára emeli fel. A 85. §. az adóügyekben hozott határozatot végzések és fizetési meghagyások kézbesítése tárgyában jelenleg is érvényben lévő rendelkezéseket kiegészíti azzal, hogy ha a határozat a félnek ismeretlen helyen való tartózkodása vagy más ok miatt kézbesíthető nem volt, a pénzügyigazgatóság ügygondnokot rendelhet ki. Az adóbehajtásért a behajtó közegeknek az 1909 : XI. t.-c. 7j. §-ában biztosított jutalom és jutalék helyett a törvény 86. §-a mindazoknak a községeknek, amelyek az összes adókivetési és adóvégrehajtási teendőket az előirt határidőben helyesen látják el és a helyesbített folyóelőírás legalább 90%-ának megfelelő adóösszeget szállítanak fel, a szállított állami adók után egy félszázalékos adókezelési jutalmat biztosít. Ha a község a helyesbített előírásnál többet hajt be, a többlet után egyszázalékos jutalom jár. Ezeket a jutalmakat a pénzügyigazgatóság minden évben az adófőkönyv lerovási részének lezárása után, de legkésőbb április havában az arra jogosult községeknek hivatalból köteles kiutalni. Ezt az összeget az érdekeltek között a pénzügyi hatóság ellenőrzése mellett a végrehajtási utasításban szabályozott módon a községi elöljáróság osztja fel. Városokban ebből az összegből a közszolgáltatások beszedésével és behajtásával közvetlenül nem foglalkozó közegeknek is juttatható részesedés. A VII. fejezet a törvényhatóságok közreműködését — az eddig érvényben volt szabályoknak megfelelően —, a VIII. fejezet pedig az adókezelés során kiróható bírságokat szabályozza. Ha az adókezeléssel megbízott hatósági közegek ebbeli teendőiket a törvényben vagy rendeletben meghatározott módon és időben pontosan nem teljesitik, ezért a 88. §. szerint az egyéb megtorló intézkedéseken kívül 20.000 koronáig terjedhető rendbírsággal sújtatnak. Ugyancsak ilyen pénzbirsággal sujithatja a pénzügyigazgatóság azt az állami közeget is, aki az adók kivetése, kezelése, illetőleg ellenőrzése körül reábízott teendőket helytelenül, vagy nem a kellő időben látja el, feltéve, hogy mulasztása súlyosabb beszámítás alá nem esik. 4—5. sz. 115