Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Feercn: Az új közadó kezelési törvény. ság, súlyosabb esetekben azonban, amidőn az illetményeknek rövid időn belül való megszűnésére számítani lehet, avagy a követelés egyébként is veszélyezettnek látszik, a tartozás erejéig az egész illetmény igénybe veendő lesz. Ezek az esetek azonban csakis súlyosabb mulasztások esetében fordulhatnak elő, ily esetben pedig a legszigorúbb eljárás nagyon is indokolt. ^ Az igénypereket illetően a 48. §. két fontos új rendelkezést tartalmaz. Egyiészt az 1920 : XXIII. t.-cikknek az igényperek megindítására vonatkozó korlátozó rendelkezéseit általánosítja, úgy hogy a hátralékos lakásán kívül foganatosított végrehajtások esetében is csak az iparosoknak feldolgozás céljából, a kereskedőknek eladás céljából, a fuvarosoknak, szállítmányozási és beraktározási vállalatoknál fuvarozás, illetve elraktározás céljából, az ügyvédeknek és közjegyzőknek pedig ebbeli minőségükben bármi célból átadott tárgyaknak a zár alól való feloldását lehet kérelmezni. Kivételesen az oly ügyvédeknél és kisiparosoknál, akik foglalkozásukat iroda, illetőleg egyéb műhely hiányában lakásukban folytatják, a megőrzés illetőleg a feldolgozás céljából átvett és lakásukon lefoglalt tárgyaknak a zár alól való feloldása is kérhető. A zár alól való feloldást ilyenkor nemcsak az ügyvéd illetve kisiparos megbízója, hanem maga az ügyvéd illetve kisiparos is kérheti. A törvény ezzel a rendelkezésével annak akarta elejét venni, hogy az ügyvéd vagy kisiparos lakásában lefoglalt, megőrzés illetve feldolgozás céljából átvett tárgyak miatt a megbízó zaklattassék, miáltal esetleg az ügyvéd illetve kisiparos kereseti lehetősége megnehezíttetnék. Még mélyrehatóbb a másik újítás, amely szerint az igénykeresetet a pénzügyigazgatóságnál kell beadni és azt a pénzügyigazgatóság köteles elbírálni. 11a a pénzügyigazgatóság az igénykeresetnek helyt nem ad, elutasító határozatában köteles megállapítani azt is, hogy az igényelt tárgyaknak a zár alól való feloldása egyáltalában kérelmezhető-e. Ha nem, úgy az igénykeresetet végleg elutasítja. Ellenkező esetben azonban utasítja a felet, hogy az elutasító határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül igénykeresetét a bíróságnál indítsa meg. Azoknak a tárgyaknak a feloldása kérdésében, amelyeknek a zár alól való feloldása a törvény értelmében kérelmezhető, de amelyekre nézve a pénzügyi hatóság az igénykeresetnek helyt nem adott, a bíróság fog dönteni. Ezen rendelkezés természetes folyománya, hogy a pénzügyigazgatóság e határozatait a községi elöljáróság útján kézbesítteti, illetve ha ez nem lenne lehetséges, határozatáról tudomásvétel végett a községi elöljáróságot is értesíti. Ha a fél a bíróságnál igénykeresetet indít, azt az elöljáróságnál kell igazolnia, amely erről a pénzügyigazgatóságot haladéktalanul éri esíti. A pénzügyigazgatóság, ha az iratokból az tűnik ki, hogy oly tárgyaknak a zár alól való feloldását kérték a bíróságnál, melynek a feloldása a törvény értelmében nem kérhető, a bíróságot erről értesíti és egyben a végrehajtási eljárás lefolytatása iránt intézkedik. Tekintettel arra, hogy a közadók miatti végrehajtási jogköre már csak a községi elöljáróságnak van, a bírósági végrehajtó és a községi elöljáróság ezentúl mindenben közvetlenül érintkeznek, ami kétségtelenül az eljárást gyorsítja és a pénzügyigazgatóságokat sok felesleges munkától mentesíti. Az árverési eljárást illetően az 56. §. azt az újítást tartalmazza, hogy az árverési hirdetményben ezentúl a végrehajtást szenvedő nevét is fel kell tüntetni, másrészt pedig kötelezően elrendeli, hogy az árverést oly hel3reken, ahol árverési csarnok van, az árverési csarnokban kell megtartani. Az 58. § szerint a lefoglalt ingóságok, tekintet nélkül azok értékére, az első árverésen ezentúl csak abban az esetben adhatók el, ha a lefoglalt ingóságok becséi tékének ZU részét megígérik, ezzel eleje vétetett annak, hogv a lefoglalt tárgyak már az első árverésen elkótyavetyélődjenek. Amennyiben azonban az első árverés eredményre nem vezet, a lefoglalt ingóságokat a második árverésen a legtöbbet ígérőnek mindenesetre át kell engedni. 4—5. sz. 113