Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Ferenc: Az új közadó kezelési törvény. törvénynek ez a szakasza csak az egyesített kezeléssel egyidejűleg, vagyis csak 1924. évi január hó 1-én lesz életbe léptetve, — a székesfővárosban lakókat terhelő adózók hátraléki kimutatásait az illetékes kerületi adószámviteli osztály, ha pedig az adózó pontos címe ismeretlen volna, a íV. ker. adószámviteli osztály lesz megkeresendő. A 35. §. a végrehajtási eljárásnál netalán előfordult töi vényellenességek orvoslására irányuló panaszok benyújtási határidejét az eddigi 8 nap helyett 15 napban állapítja meg. A 3ö. §. az intéseket illetően azt az újítást tartalmazza, hogy a hátralékosokat akkor, amidőn a községi elöljáróságot valamely követelés behajtására más Hatóság kereste meg, tartozásuk befizetésére szabályszerűen kézbesítendő írásbeli megintés útján kell felhívni. Amennyiben azonban a hátralékot a községre nézve illetékes állampénztár mutatta ki behajtás végett és az állampénztár a tartozásról előzetes fizetési meghagyást bocsátott ki, az írásbeli megintés mellőzhető. A 36. §. feljogosítja a közrégeket arra is, hogy azokat az adózókat is, akik tartozásuk befizetésére dobszó, vagy írásbeli hirdetmény útján szólítandók fel, egyénenkint meginthesse. Az adózók érdekében történt ezekért a figyelmeztetésekért a képviselőtestület által megállapított mérsékelt díjak szedhetők. Az ily nem kötelező írásbeli figyelmeztetés elmaradása azonban a zálogolási eljárás folyamatba tételét meg nem akasztja. A zálogolási eljárást illetően a 39. §. azt az újítást tartalmazza, hogy a végrehajtó, ha a végrehajtást szenvedő a követelés fedezésére elegendő zálogtárgyat önként fel nem tár, annak lakását és raktárait felnyittathatja, kutatást eszközölhet, sőt szükséges indokolt esetben személyes motozást is végezhet. Önként értetődik, a személymotozást csak indokolt esetben szabad foganatosítani. A községekben erre vajmi ritkán is kerülhet a sor, mert hisz kétségtelen, hogy az adóhátralék az aratás után személymotozás nélkül is behajtható. Felesleges volna tehát személymotozás útján is megállapítani azt, hogy a féltől valamely összeg, — amely később úgyis befolyik, — most be nem hajtható, nagyobb jelentősége van azonban ennek a kérdésnek városokban, ahol a siberek és egyéb nem biztos' exisztenciávai biró adózótól a hátralék sok esetben másként be nem hajtható. Azt, hogy a személymotozást mely esetben, milyen szabályok betartásával lehet, illetve kell foganatosítani, azt a végrehajtási utasítás fogja szabályozni. Másrészt azonban a végrehajtó a végrehajtást szenvedőnek illetményeit és követeléseit, ha a vonatkozó adatok rendelkezésére állanak, a helyszínére való kiszállás mellőzésével, letiltási rendelvény útján is lefoglalhatja, ily esetekben a végrehajtást szenvedőt a foglalásról haladéktalanul értesítem kell. A 40. §. a foglalási sorrendet illetően az eddigi rendelkezésektől annyiban tér el, hogy az értékpapírokat, arany- és ezüstneműeket sorrendben az illetmények előtt kell lefoglalni és hogy az illetményeket csak az esetben helyezi az ingóságok elé, ha a hátralék azokból féléven belül kiegyenlíthető. Nem volna ugyanis indokolt a végrehajtási eljárást csak az illetményekre korlátozni, amidőn a hátralék azokból rövid időn belül nem fedezhető. A törvény 42. §-a megengedi, hogy a hátralék a félnek az államkincstárral, illetve helyhatósággal szemben fennálló követeléséből foglalás nélkül is levonásba hozassék, sőt a köztartozásoknál mutatkozó hátralékok az ily követelésekre vezetett bírói vagy közigazgatási foglalásokat is megelőzik. A törvény 44—46. §-ai szabályozzák a foglalás alól való mentességeket. Eddig a birói végrehajtás alól biztosított mentességek a közadók miatt foganatosított foglalásoknál is érvényben voltak, már pedig a dolog természeténél fogva a bírói végrehajtási eljárásnál a mentességek sokkal szabadelvűbben lettek megállapítva, mint azt a kincstár érdekei megengedik. Az a körülmény, hogy egyes vagyontárgyaknak vagy jövedelmeknek a magánkövetelések miatt való lefoglalását a törvény nem engedte meg, végtére nem szolgálhat indokul arra, hogy egyes adózóknak a joggal 4—5. sz. 111