Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Ferenc: Az új közadó kezelési törvény. Az adókivetés befejezése után a község az adózókat az adóívnek kiegészítése végett leendő bemutatására hirdetménnyel felhívni köteles, de ha az adózó meg nem jelenik, illetve adóívét be nem mutatja, ezen mulasztásért nem lesz megbüntetve. Hisz az, hogy az adóíve kiegészíttessék, elsősorban az adózó saját érdeke és az, hogy az adóíve hiányos, csak ő reá lehet hátrányos. Az adóívért a nyomtatvány ellenértékének megfelelő, a pénzügyminisztérium által megállapított díj lesz szedhető. A IV. fejezet az esedékességet, a befizetést és a fizetési kedvezményeket szabályozza. A 19. §. elrendeli, hogy mihelyt valamely adónem folyó évi kivetése megtörténik, akkor az illető adónem évnegyedi részletei már az új kivetés eredménye szerint szedendök, tekintet nélkül arra, hogy a többi adónemek kivetése befejezést nyert-e vagy sem. A 21. §. a késedelmi kamatok kulcsúi évi 5%-ról 8%-ra emeli fel, másrészt megszünteti azoknak a befizetés napjáig való számítását. A késedelmi kamatok ezentúl mindig annak a hónapnak a végéig lesznek számítandók, amelyben a befizetés történt. A 24. §. feljogosítja a községeket, hogy a közszolgáltatások kezelésével valamely, az állani közvetlen felügyelete és ellenőrzése alatt álló központ kötelékébe tartozó hitelszövetkezetet megbízhassák. A 25. §. értelmében, ha az adózó a befizetés alkalmával az adóívet nem hozza magával, a befizetésről ideiglenes nyugtát kell kiállítani, amelynek kiállításáért a pénzügyminiszter által engedélyezett díj szedhető. Ha azonban a fizetéskor az adózó adóíve még nem lett kiállítva, akkor az ideiglenes nyugta kiállításáért díj nem szedhető. A 26. §. szabályozza az együttesen beszedett összegeknek megosztúsa és elszúmolúsa körüli eljárás főelveit. A részletes eljárást a pénzügyminiszter fogja szabályozni. Ennek a kérdésnek a fontosságára való tekintettel az 1913: VII. t.-c. végrehajtási utasításának kiadása után az egyesített kezelésbe vont különféle közszolgáltatásoknak egyesítése és a közösen beszedett összegeknek megosztása és elszámolása körül követendő eljárást részletesen ismertetni fogom. Ez a jelen ismertetésből annál is inkább hagyható el, mert a törvénynek a közszolgáltatások egyesítését szabályozó rendelkezései a dolog természeténél fogva csakis 1924. évi jaunár hó 1-étől léptethetők életbe, míg a törvény összes rendelkezéseinek az utasítás közzététele napján leendő életbeléptetését mi sem akadályozza, sőt a törvényben elrendelt egyszerűsítések azok mielőbbi életbeléptetését kívánatossá teszik. A 27. §. a szállításokat illetően azt az újítást tartalmazza, hogy a község a nagyobb összegű adóbevételeket — a rendes szállítási napot be nem várva— az illetékes állampénztár postatakarékpénztári folyószámlája javára azonnal befizetni köteles. Azt, hogy az egyes községekben mennyi lesz a pénztári maximum, a helyi viszonyoknak figyelembe vétele mellett az állampénztárak fogják megállapítani. Az adóbevételek gyakori beszállításával a törvény azt akarja biztosítani, hogy a községnél befolyt nagyobb adóösszegek ne vonassanak el indokolatlanul a forgalomból. Ma a postatakarékpénztári számlák javára befolyó összegek — amennyiben a helyi pénzforgalomban azokra szükség van _ a postatakarékpénztár helybeli szerve útján a helybeli pénzintézeteknek íendelkezésére bocsájtatnak, úgy hogy a ma betizetett nagyobb összegű adó másna.p már a helyi pénzintézetek útján a gazdasági forgalomba ismét visszabocsáttatnak. A község anyagi felelősségén is könnyít ez a rendelkezés, mert kétségtelen, hogy a mai adótételek mellett a községi pénztárba oly nagy összegek fognak befolyni, amelyeknek esetleg heteken át való megőrzése a községekre nagy anyagi kockázattal járhat. A 30. §. az adófizetési kedvezményeket illetően azt az újítást tartalmazza, hogy a pénzúgyigazgatóság tekintet nélkül arra, hogy a fizetési kedvezményt az év mely szakában kérik, egy évi időtartamra fizetési halasztást, illetőleg részletfizetési kedvezményt engedélyezhet. Azt a feltételt, hogy a fél időleges fizetésképtelenségét igazolni köteles,, — amely körülménynek az igazolása a legtöbb esetben nehézségekbe ütközött, — a tör4—5. SZ. 109