Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Joggyakorlat. iránti kérvény sem esik a K illeték alá. Minthogy a kérvényen a fél a mellékletek illetékén felül 20 K bélyegilletéket rótt le, tehát 18 K 50 fillérrel többet, mint amennyit törvényszerint leróni tartozott, ennélfogva a többletnek visszatérítését elrendelni kellett. (Közig, bíróság 4615/1921. sz.) Beadványi illeték. _ 1920 : XXIV. 25. §. 34. Az 1920: XXIV t.-c. életbelépte után a nyilvános helyen tartott előadások (mozgófénykép-elöadások stb.) bejelentése után az 1875 : XXV. t.-c. 7. §-a alapján lerovandó illetéket is ötszörös összegben kell leróni. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a megtámadott határozatban foglalt s a bíróság által is helytállónak talált indokokon felül még azért sem, mert az ill. díjj. 13. tét. 4. pontjában meghatározott bélyegilleték a nyilvános előadások megtarthatása iránt előterjesztett kérvény után rovandó le, tekintet nélkül arra, hogy a kérelem írásban vagy élőszóval terjesztetik elő s így az 1920 : XXIV. t.-c. 25. §-a erre az illetékre is vonatkozik s nem változtat ezen a panasziratban állított, de n€m bizonyított az a körülmény sem, hogy más mozgófényképszínházakkal szemben e törvényes rendelkezés alkalmazása elnnilasztatott. (Közig, bíróság 762/1921. szám.) Ingé adás-vétel. 1918 : XI. 71 §. 35. Város által tett megrendelés folytán teljesített szállítás után az adásvételi illeték az esetben is lerovandó, ha arról okiratot nem is állítottak ki. Indokok: A szerződés lényegileg nem egyéb, mint kétoldalú jogügylet. Minthogy pedig az adás-vétel természeténél fogva kétoldalú ügylet, ennélfogva midőn az 1918 : XI. t.-c. 71. §-a szerződésekről szól, ezek alatt jogügyletek értendők. Minthogy pedig az adásvétel consesuális jogügylet, a kötelezettségek megállapításához itt nem csak írásbeliség nem szükséges, de még csak valamely különleges alakiság sem, sem a cselekmények módjában, sem a használt szavakban. Nem szükséges még a vételárnak külön kiköT íése sem, megjelölése sem, ha az akár a szokás, akár valamely általánosságban kijelentett árjegyzék, vagy más hasonló mód által magától értetődő. Az adásvételi jogügylet, illetve szerződés tehát létrejött — mint a jelen esetben is — és panaszos a megrendelt betűöntődéi terméket a városnak tulajdonába bocsátani és átadni, az pedig a vételárat a panaszosnak megfizetni tartozik, ha a város a tudvalevő árak mellett a panaszosnál rendelést tett és panaszos a rendelést a megrendelt árú szállításának tényével elfogadta. Az adás-vételi jogügyletek általános illetékkötelezettsége alól csak egy kivétel van, melyet a pénzügyigazgatóság csak a törvény magyarázatául említ fel, melyről tehát a törvénynek külön és kifejezetten szólnia nem is kellett, nevezetesen ha az úgynevezett kézi vásárlás történik, vagyis midőn minden közvetítő cselekmény hozzájárulása nélkül az árú kiválasztását és a vételár megnevezését nyomban követi a vételár kifizetése és az árúnak birtokba vétele. Kivétel pedig ez az eset azért, mert erre nem illenek reá az 1918:XI. t.-c. 71. §-ának meghatározásai, vagyis az árú szállítására és a vételár megfizetésére való kötelezés, mert itt maguk a tények teljesen absorbeálják a jogokat, úgy hogy ezek amazoktól elkülönítve nem is jelentkeznek. Ennek azonban a jelen esetben fennforgását maga pnaszos sem vitatja. Minélfogva ezen — valamint a m. kir. pénzügyigazgatóság végzésében foglalt — okokból a panasznak helj'' adható nem volt. (Közig, bíróság 4.561/921. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918 : XI. 34. §. 36. Adásvétel ügylet megkötésénél közreműködő ügyvédet a vagyonátruházási illetékre vonatkozó fizetési kötelezettség nem terheli. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt helyes okokon felül azért sem, mert a szóbanforgó ingatlan adásvételi üg3det megkötésénél netalán eliárt ügyvéd illetékfizetési kötelezettségét az 1918 : XI. t.-c. 34. és 35. §-ai meg nem állapítják s így ha a bejelentési kötelezettséget a meghatalmazott ügyvéd mulasztotta is el, a kincstárral szemben kizárólag a szerződő felek tartoznak felelősséggel. (Közig, bíróság 2163/1921. sz.) 102 2—3. SE.