Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Joggyakorlat. vetél, mert a ménesbirtok igazgatójának a kimutatása szerint a panaszos részvénytársaság az 1917. évben átvett kenderkóróért 1,201.803 korona vételárt fizetett, a III. fokozatú illeték tehát ez után az összeg után jár. A panaszos részvénytársaság a fizetési kötelezettség alól való felmentését azon az alapon kéri, hogy a vételárnak a 327.099 koronát meghaladó részét nem a szerződés; hanem a kenderkóró árát a háborús viszonyokra való tekintettel fölemelő 1917. évi 1679. sz. kormányrendelet alapján fizette, a III. fokozatú szerződési okirati illeték pedig csak a szerződés alapján fizetett vételár alapján jár. Az igényt jogosnak elismerni nem lehetett, mert a kenderkóró árát fölemelő kormányrendelet folytán a szerződő feleknek a vételárra vonatkozó eredeti megállapodása megváltoztattatván, az 111. szab. 52. §-a szerinti ügyletújítás jött létre, az újonnan megállapított vételárat tehát szerződéssel kikötött árnak kell tekinteni. (Közig, bíróság 2.976/1920. sz.) Törvénykezési illeték. 1914': XLITI. 15. §. 30. A készpénzben fizetendő ítéleti illetéket akkor is meg kell fizetni, ha az alsófokú ítélet ellen jogorvoslattal éltek, s a felsőfokú bíróság ítéletének meghozatala előtt a felperes a pertől elállott. Indokok: N. I. felperesnek a panaszos részvénytársaság alperes ellen a budapesti kir. törvényszéknél havi járadék stb. iránt 9. P. 37.035/1915. sz. alatt folytatott perében a kir. törvényszék alperest a kereseti főkövetelésében részben marasztalta és a perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett. A budapesti kir. ítélőtábla P. III. 6.481/24/1916. számú végzése szerint felperes az alperes beleegyezésével a pertől elállott; ezt a kir. ítélőtábla tudomásul vette s a per érdemi elintézését mellőzte. A kir. törvényszék ítélete után alperes terhére 156 korona 62 fillér ítéleti illetéket szabtak ki. Panaszos a kiszabott illetéket panaszában azon az alapon támadta meg, hogy a kir. törvényszék ítélete, mert felperes a pertől elállott, nem vált jogerőssé. A jelen esetben az első fokon eljárt perbíróság 9. P. 37.035/26/1915. számú végzésével az elsőbíróság ítéletét az irodaátalánybol előlegezett költségek behajtása szempontjából is jogerősnek nyilvánította és ez a végzés meg nem támadtatott. Ez a végzés az illetékügyi eljárásra irányadó lévén, a kir. közigazgatási bíróság nem bocsátkozik annak a vizsgálatába, hogy a polgári perrendtartás rendelkezései szerint az elsőbíróság ítéletére milyen joghatálya van annak, ha a felperes a pertől az alperes beleegyezésével a ietlebbezési eljárásban áll el és hogy a fellebbezés visszavonásával járó ily elállásra a Pp. 496. §-a alkalmazható-e. Ez a kérdés az ítéleti illeték kiszabásánál különben sem lényeges. A törvénykezési illeték az államkincstár részére a bíróság által teljesíteti munka ellenértékéül jár; az ítéleti illeték tehát annak a munkának ellenértéke, amelyet a bíróság az ítélet meghozatalával teljesít. Az 1914 : XLIII. t-c. 15. §-ának rendelkezése szerint 5.000 K-t meghaladó értékű perekben a jogerős végítélet után keíf az ítéleti illetéket fizetni, ámde a törvénykezési illeték előbb említett jogi természetéből indulva ki, az idézett törvényszakaszban használt „jogerős végítélet'' kifejezésnek helyesen csak időmeghatározási értelmet lehet tulajdonítani, ha tehát valamely 5.000 koronát meghaladó értékű perben az eisőbíróság ítéletet hozott, az ítéleti illetéket abban az esetben is fizetni kell, ha az ítélet a peres feleknek, a fellebbezési eljárásban tett nyilatkozatai folytán esetleg hatályát vesztette s így jogerős végítélet nincsen. Az ellenkező álláspont nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a perben a bíróság tényleg már ítélt s így az ítélet hozatalával járó munkát teljesítette, másrészt igazságtalan is volna azokkal a perekkel szemben, amelyekben az ítéleti illetéket az idézett törvénycikk vonatkozó rendelkezései szerint az elsóbírósági ítéletek után bélyegekben kell leróni, holott az ily módon lerótt ítéleti illeték visszatérítésének nincsen helye abban az esetben sem, ha az elsőbíróság ítélete a peres felek perbeli magatartása folytán utóbb hatályát vesztette. (Közig, bíróság 1.647/1920. sz.) 100 2-3. sz.