Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Vegyes közlemények. kiérdemlendő vállalati összeget engedményezte. Bármilyen nagyfontosságú a kereskedelmi forgalomban a hitel, ennek pénzben kifejezhető értéke nincs. Az egyik kereskedő az okosan felhasznált hitel útján megvagyonosodik, a másik, aki a hitellel visszaél, csődbe jut. A meghatározott hitelösszeg tehát nem lehet visszteher, hanem csak az ügyletek által megszabott az a keret, amelyben az előlegek folyósíthatok. Ehhez képest ilyen esetekben vissztehernek csakis azt az összeget lehet tekinteni, amit a pénzintézet az engedményezőnek tényleg ad. Enyhítések a blokkrendszer végrehajtása körül. Az 1922. évi 120.079. számú körrendeletben kísérletképpen elrendelte a pénzügyminiszter, hogy az általános forgalmi adókötelesek — a készpénzfizetők és az átalányozottak kivételével — tartoznak a vevő által fizetett összegeket a városi adóhivatal által kiszolgáltatott tömbfüzet mindkét felén feljegyezni s a blokk leszakítható részét a vevőnek kiszolgáltatni. A rendelet az érdekeltségek körében szokatlan visszatetszést keltett, aminek részben talán a rendeletet végrehajtó hatóságok túlbuzgósága isoka volt. A minisztérium az érdekképviseletek kívánságainak meghallgatása után az 1922. évi 203.8,'7. számú körrendeletben lényegesen módosította az eredeti intézkedést. A rendelet 1. és 2. pontjaiban újból hangsúlyozza, hogy a készpénzfizetők és átalányozott adóalanyok nem tartoznak blokkot kiszolgáltami. A 3. pont szerint a piaci árusokat naponta, vagy havonta kell átalányozni s ebben az esetben nem kötelesek blokkfüzetet használni. Nem terjed ki a blokkrendszer a 4. pont szerint a gyógyszerészekre, végül az 5. pont felhatalmazza a pénzügyigazgatóságokat, hogv azokkal az adóalanyokkal szemben, akiknél az adóalap valamely más célszerűbb módon kétségtelen pontossággal megállapítható, a blokkrendszer alkalmazásától eltekinthessenek. Ez a rendelkezés első sorban a kisiparosság érdekeit van hivatva megvédeni. A 6. pont szerint felmenthetők a blokkrendszer alól a nagykereskedők, ha kézi eladással egyáltalán nem foglalkoznak, a 7. pont értelmében pedig jogosult a pénzügyigazgatóság minden egyébként is megbízható kereskedőt felmenteni a blokkrendszer alól, ha az illetőnél a kereskedelemben szokásos pénztári kezelés, valamint az üzleti könyvek és feljegyzések az ált. forg. aló ellenőrzése szempontjából elfogadható módon vezettetnek. A blokkrendszer alól való felmentést kérni kell. A pénzügyigazgatóság elutasító határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. Az állatforgalmi adót a marhalevélkezelöknek bélyegjeggyel kell leróni. Az egyik község, amely az állatforgalmi adót általában készpénzben szedte be, azt kérte a pénzügyminisztériumtól, hogy ezért a működéséért engedélyezzen neki jutalmat, minthogy a készpénzbeszedés által a község a bélyegjegy után járó tőzsdíjtól elesett. A pénzügyminisztérium a következő álláspontot foglalta el: A község eljárása szabálytalan volt. A 119.600—1921. szám alatt kiadott végrehajtási utasítás 14. és 16. §-ai, valamint az ezeken alapuló 39.781/1922. számú rendeiet érteimében az állatforgalmi adót a marhalevélkezelőknek bélyegjeggyel kell leróni, s az így felhasznált bélyegjegyek után a község tőzsdíiat kap. A forgalomban lévő niagascímletű bélyegjegyek mellett ez az adólerovási mód akadályba alig ütközhet, ha a marhalevélkezelő a szükséges bélyegmennyiségről idejében és állandóan gondoskodik. Az utasítás 17. §-a csak kisegítő intézkedéseket tartalmaz arra az esetre, ha az adónak bélyegjeggyel való lerovása valami más okból lehetetlen volna. Ennek a §-nak csak az a célja, hogy lehetőséget biztosítson a marhalevél átírásának az ügylet megkötésekor való teljesítésére abban az esetben, ha az különben csak azért nem voina teljesíthető, mert az adót a felek valamely okból a 14. és 16. §-ok rendelkezései szerint nem tudják leróni. Költségmegtérítésröl tehát legfeljebb csak azok után az adóösszegek után lehet szó, amelyeket a község azért volt kénytelen készpénzben be2—3. SZ. 93.