Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Vegyes közlemények. szabva, holott a bíróság a hagyatéki iratokat talán még nem is, vagy csak rövid idő előtt tette át a hivatalhoz. A fél tehát még a hagyatéki bíróság eljárásának lefolytatásához szükséges időt is, panaszképpen a pénzügyi hivatal fejéhez vágja hozzá. Ugyanez az eset a telekkönyvi hatóság útján történő bemutatásoknál is. Az illetékkiszabást végző hivatalok — a munkatorlódás által előidézett kivételektől eltekintve — nem tehetnek arról, hogy az illetékek kiszabása •hosszabb időt vesz igénybe. A késedelmes illetékkiszabás oka az, hogy a pénzügyi hivatalnak kell beszerezni a kiszabáshoz szükséges mindazokat az adatokat is, amelyeket az illetékkiszabás végett történő bemutatáskor már csatolni kellett volna, illetőleg még ezt megelőzőleg meg kellett volna állapítani. Magának az illetéknek kiszámítása időbe alig kerülő technikai munka, azonban az illetékalapnak a törvény követelményei szerint történő megállapítása fogyaszt el sok időt. A törvény 41. §-a pl. kötelességükké teszi a feleknek, hogy ha a hagyatékhoz ingatlanok is tartoznak, a hagyatéki kimutatáshoz adóbizonyítványt is csatoljanak, valamint azt, hogy az ingatlanra vonatkozó jogügyletek bejelentése alkalmával a bejelentéssel együtt adóbizonyítványt is nyújtsanak be. Ilyen felszereléssel azonban csak az esetek igen kis részében érkeznek be a pénzügyi hivatalokhoz kimutatások és bejelentések. A becsatolt és a hivatalok által bekért adó- és értékbizonyítványok túlnyomó részét sem jól, sőt mondhatjuk rosszul állítják ki. Az adóblzonyítványt kiállító az ingatlan közönséges forgalmi értéke helyett sok esetben annak minimális értékét állítja be s gyakran még ezt is rosszul számítja ki. Van olyan adóbizonyítvány, amelyben az 1922. évben eladott ingatlan forgalmi értéke gyanánt a kataszteri tiszta jövedelem 20-szoros összege szerepel; pedig a törvény 41. §-a világosan kimondja, hogy az adóbizonyítványoknak a törvényszerű legkisebb érték megállapításához szükséges adatokat és ezen felül az ingatlanoknak a kiállító legjobb tudása szerinti közönséges forgalmi értékét kell tartalmaznia. Az adóbizonyítvány kiállítójának tehát csakis ezeket az adatokat kell az adóbizonyítványban feltüntetni, a többivel nem szabad törődnie, mert azoknak elvégzése a pénzügyi hivatal dolga. Sok munkát és időt meg lehetne takarítani azáltal is, ha az adóbizonyítványt kiállító a hagyatéki ingatlanoknak nemcsak a forgalmi értékét, hanem az ingatlanoknak terményekben kifejezett évi hozadékát (és nem hozadéki értékét, mert ennek szabályszerű kiszámítása a pénzügyi hivatal kötelessége), valamint a terményeknek a haláleset napján, az elhalálozás helyén meglevő forgalmi értékeit is feltüntetné. Ezeket az adatokat ugyanis majdnem minden egyes olyan hagyatéknál, amelyben ingatlan is van, a pénzügyi hivatalnak kell pótlólag beszerezni. Nézzük tovább. A törvény 39. §-a kötelezi az örökösöket, hogy abban az esetben, ha a bíróság az örökösödési eljárást sem hivatalból megindítani nem tartozik, sem pedig az eljárás megindítását nem kérték, az örökhagyó halálától számított 3 hónap alatt a kiszabásra illetékes hivatalhoz hagyatéki kimutatást terjesszenek be. Ezt meg is teszik az örökösök, azonban a beterjesztett kimutatásoknak igen nagy része alapvető fogyatékosságokban szenved. A legtöbb elhaltnak nem maradt semmiféle ruhaneműje, az ingatlan tulajdonosnak volt ugyan háza, földje, azonban gazdasági eszközök és állatok nélkül gazdálkodott stb. Az egyes vagyontárgyak beállított értéke meg sem közelíti azok valóságos forgalmi értékét. Háromszobás lakberendezés 5000 K, egy pár ló 1000 K, stb. Természetes, hogy a pénzügyi hivatal az ilyen alapokon felfektetett 'kimutatások adatait nem fogadhatja és nem is fogadja el, hanem megkezdi 2—3. sz. 89