Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A betétváltság kivetésénél felmerült gyakorlati kérdések

l)r. Horda János: A betétváltság, kivetésénél felmerült gyakorlati kérdések. elhelyezett betétek mily célt szolgálnak és hogy a hivatkozott pontban megjelölt rendeltetésüek-e. Ilyen esetekben igazoltatni kell a betét rendeltetését az illető egyházi hatósággal, mert előfordulhat, hogy bár a betét az egyház által helyeztetett el, azonban nem szolgál oly célt, melyet a törvény mentesíteni célzott. Az m) pont alatt felvett mentességek elbírálása tekintetében tág tere lehet a különböző felfogásoknak és vitáknak, mert sem törvény, sem pedig az U. nem sorolja fel azon intézeteket, egyleteket, alapokat és alapítványokat, melyeknek betétei mentesíthetők, hanem csak azt mondja ki, hogy ha ezek nyerészkedés célzata nélkül közoktatás, közjótékonyság, közművelődés, nemzetvédelem és nyugellátás célját szolgálják, mentesek a vagyonváltság alól. Azonban ha az U. m) pontja 6. bekezdésében foglaltakat összehasonlítjuk az ezen pont második bekezdésében foglaltakkal, megállapítottnak találjuk, hogy az utóbbi esetben csak oh' közérdekű intézetek, egyletek, alapok és alapítványok mentességének elsőfokon való megállapítását utalja a törvény az Országos Pénzügyi Tanács hatáskörébe, amelyet nem emel a közoktatás stb. körébe, amelyeknek a mentesítését azonban a közérdek mégis kívánja, míg az előbbi esetben, vagyis amikor közoktatás stb. a betét célja, a pénzügyi hatóság jogosult a mentességet elsőfokon kimondani. A törvény 3. §-a és az U. 7. §-ában a hősi halált halt, fogságba esett vagy eltűnt személyek betéteinél a kedvezőbb kulcs a. gyakorlatban a kivetés során nem volt alkalmazható, mert ezen kellékek egyrészt nem voltak igazolva, másrészt kérdésessé vált, vájjon olyan betét, mely nem ugyan a hősi halált halt, fogságba esett, vagy eltűnt nevén, hanem özvegye nevén, illetve gyermekei nevén áll, szintén kedvezőbb kulcs alkalmazásával veendő-e vagyonváltság alá, továbbá, hogy a fogságából időközben hazatért betétje szintén ily kedvezőbb kulcs alá vehető-e? Sem a törvény, sem pedig az Utasítás nem tartalmaz e tekintetben közelebbi tájékoztatást s így a pénzügyi hatóság feladatává vált a felebbezés során a törvény szellemének megfelelő jogszolgáltatás. Véleményünk szerint a hősi halált halt, vagy eltűnt betétje kedvezőbb kulcs alkalmazásával veendő a vagyonváltság alá, ha annak özvegye vagy tőrvényes örököse a hagyatéki végzéssel, avagy a helyi hatóság bizonyítványával, illetve a katonai hatóság igazolásával bizonyítja, hogy a betevő hősi halált halt vagy reménytelenül eltűnt. Ha a betét nem az elhalt vagy eltűnt nevén van, hanem özvegye vagy törvényes örökösei nevén szerepel és igazolja az özvegy vagy törvényes örököse, hogy azon betét az általa küldött pénzösszegből származik, akkor is ezen kedvezőbb kulcs alkalmazásának volna helye, mert a törvény a hősi halált haltaknak és eltűnteknek betéteit minden megszorítás nélkül kívánta kedvezőbb kulcscsal vagyonváltság alá venni. Ilyen esetben igazolásul szolgálhat a postai utalvány szelvénye, esetleg helyhatósági bizonyítvány. A fogságban lévők betétei szintén a kedvezőbb kulccsal veendők vagyonváltság alá, ha ezen körülmény igazolva van a 'helyi hatóság bizonyítványával. Ha nem az ő nevén szerepel a betét, hanem neje, gyermeke, vagy közös háztartásához tartozó szülője nevén, akkor az ilyen betét is ily kedvezően bírálandó el. ha igazolja, hogy azon betét az általa küldött pénzösszegből származik. Önként értetődik, hogy ha a betét a fogságban lévővel rokoni kötelékkel nem bíró személy nevén van, a kedvezőbb kulcs alkalmazása már aggályos és ilyen esetben a kedvező kulcs alkalmazása céliából azt kell igazolni, hogy azon betét a fogságban lévő rendelkezésére áll-e és csak addig, amíg a fogságból hazajön, kezeltetik a betét az illető személy nevén. Ha a fogságban lévő időközben hazaérkezett, ily esetben az a kérdés, hogy ennek a betétje mennyiben esik a kedvezőbb elbírálás alá? Nézetem szerint a fogságban volt katona betétje csak az esetben eshetik kedvezőbb kulcsú vagyonváltság alá, ha az a betét egyrészt 1918. évi október hó 15-ig helyeztetett el, másrészt ha a zárolás idejében az illető még fogságban volt és csak ezután jött hliza, mert a torvényhozás csak a zárolás idejétől kezdve még fogságbaSi lévő katonákra gondolhatott, akik még abban az időben is fogságban szenvedtek. Nem 64 2. SZ.