Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények

Dr. Nyulászi János: Adó- és ittetékügyi egyezmények. vAdó- és illetékügyi egyezmények. Irta: dr. Nyulászi János, ügyvéd. I. Vezető gondolatok. A nemzetközi pénzügyi jogban a különböző állami pénzügyi felségjogok egymáshoz való viszonya nyer szabályozást. Megállapítja azt, hogy meddig terjedhet az állam adóztatási jogköre. Az állami kapzsiság ugyan lehetőleg mindent hatalmi körébe iparkodik vonni, de ennek némi korlátokat szab a lehetőség határain kívül egyrészt más államok igénye, melyeket nemzetközi megállapodások biztosítanak, másrészt a józan belátás, mely az államhatalmat bizonyos megadóztatásoktól azokon tartja vissza, hogy saját polgárait sújtaná érdemetlenül adóteherrel. Fejtegetéseimnek is az a célja, hogy reámutasson az anyagnak ezen hármas tagozódásában azokra a különböző lehetőségi, szerződési és belátásos szempontokra, melyek helyes szabályozásnak egyedüli alapját képezhetik. A különböző gondolatmenetek közül, melyek e szempontokat kidomborítják, elöljáróba néhányat ideállítok. 1. A pénzügyi szuverénitás elvileg kiterjed mindarra, ami az államhatalomnak tényleg alá van vetve. Ügy hogy elvileg megadóztathatja az állam azt az itt lakó gazdasági alanyt, ki jövedelmeit más állam területéről húzza, vagy akinek vagyona más állam területén van. Lehet azonban, hogy az állam nem tartja helyesnek ezt egész következetességgel keresztülvinni, miután abból indul ki, hogy így polgárait kétszeresen adóztatván meg, őket jogi szempontból igazságtalanul sújtja, gazdasági szempontból pedig vagy kivándorlásra kényszeríti, vagy pedig egyéb oly lépésekre, melyek az állam gazdasági hatalmát idegen területek fölött lényegesen csökkentik. Ez vezet ahhoz a megfontoláshoz, hogy pl. az úgynevezett holding companyk, melyek csak más állam területén levő gazdasági érdekeltségek részvényeinek letéteményesei, lényegesen kedvezőbb elbírálásban részesüljenek, mint egyéb az állam hatalmi körébe eső társulatok, melyeknek működési köre kizárólag vagy túlnyomóan a belföld. Minél nagyobb'érdekek fűződnek ahhoz, hogy az idegen területtel szemben érvényesíthető gazdasági befolyás erősödjék, vagy megmaradjon, annál inkább kell az ezen érdekkörbe eső adóalanyokat a kettős megadóztatás hátrányaitól védeni. 2. „Kettős megadóztatás" jelszó alatt ismerjük azokat az eszmemeneteket, melyek arra vonatkoznak, hogy ugyanazon adótárgy vagy ugyanazon adóalany ne kerüljön két államban megadóztatásra, s ennek az észmenetnek Trianon óta egyrészt a brüsszeli konferencia, másrészt a mult évi római tanácskozás úgy jogászi, mint gazdasági vonatkozásait feltárta. A békeszerződés által teremtett helyzet mellett azonban nemcsak a szimultán, hanem az egymásra következő kettős megadóztatás kérdései is jelentőséggel bírnak, vagyis nem csupán abból állanak elő komplikációk, hogy egyidőben két adóztatási felségjog harcol valamely adóalapnak hatalmi körébe való vonásáért, hanem abból is, hogy egyes államok, s így a mi monarchiánk is darabokra töredeztek, s hogy egyrészt a hátralékos adók kérdését, másrészt azt kell tisztázni, hogy a keletkezett adóalapok mely ideig esnek a régi állam, mely időtől fogva az új állam hatalmi körébe, s hogy mennyiben utódok ezekre a régi adóalapokra nézve az utódállamok, esetleg mennyiben felelnek a polgáraik által előzetesen befizetett összegekért pl. a fogyasztási adóknál! A kettős adóztatás ez utóbbi, a békeszerződéssel kapcsolatos kérdéseit igen szépen világította meg a Közgazdasági Társaságban a mult év folyamán dr. Klug Emil által tartott előadás, s annak alapján kifejlett vita. 3. A szimultán s egymásutáni kettős adóztatásra vonatkozó kérdések legnagyobbrészt negatív formulában nyernek megoldást, amely formula 60 2. SZ.