Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A per alapjául szolgáló jogügyletek illetékkötelezettsége

Dr. Verényi József: A per alapjelül szolgáló jogügyletek illetékkötelezettsége. Az a különbség, mely a bizományos és alkusz közt van, az általuk kiállított kötjegyek tekintetében is fennáll. A K. T. 368. §. szerint bizománynak tekintetik a kereskedelmi ügylet megkötése, ha ezt valaki megbízásból saját nevében, de más részére eszközlk A K. T. 534. §. szerint pedig alkuszi ügylet az, ha valaki kereskedelmi ügyletek megkötését közvetíti. Hasonló a kettő egymáshoz annyiban, hogy mindkét ügylettel idegen árúcikkek forgalma jön létre. Különböznek pedig lényegileg, és főleg abban, hogy a bizományos ügyfelét nem nevezi meg, hanem saját maga köti meg az ügyletet; az alkusz pedig megnevezi az ügyfelét, és a kötésnél csak mint közvetítő működik közre. A tőzsdealkusz a K. T. 538. §. szerint az általa közvetített ügyletről kötjegyeket állít ki, és egyet az eladónak, a másikat pedig a vevőnek azonnal kézbesíteni tartozik. Ezen alkuszi kötjegyeket tehát az alkusz állítja ki és azon az eladó és vevő nevei, valamint az árú és ellenszolgáltatás ki vannak tüntetve. • Ezeknek a kötjegyeknek mindegyike ill. dj. 5. t. szerint és az 1920. XXIV. t.-c. 25. §-a szerint ha a felek nem írják alá: 50 f., ha aláírják 10 K (1869 : XVI. t.-c. 5. §.) állandó bélyegilleték alá esik. A tőzsdebizományos a saját nevében köti meg az ügyletet. Azon ügyletek által, melyeket a bizományos harmadik személyekkel köt, jogosítva és kötelezve ő lesz. A megbízó és harmadik személy közt jogok és kötelezettségek nem keletkeznek. Ha az ügylet a megbízó határozott kívánságához képest ennek nevében köttetik, az nem bizománvnak, hanem megbízásnak (meghatalmazásnak) tekintetik (K. T. 368. §.). A K. T. értelmében a bizományos nem tartozik köt jegyet adni. A budapesti tőzsdén azonban az iparszerüleg foglalkozó ügynökök és bizományosok között kereskedelmi szempontok nem kívánják az éles megkülönböztetést és ezért ugyanaz a személy lehet egyszer alkusz, másszor bizományos. Ez okból az a szokás kapott lábra, hogy a bizományos is kötjegyet ad a vele szerződött félnek. De csak egyet állít ki; a másik kötjegyet ellenben a másiktól kapja. Ezen a kötjegyen a kiállító ügynök és az egyik szerződő fél ugyanazon személy. Erről lehet a bizományi ügyletet a kötjegyen felismerni. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a bizományosok kötjegyei egyszerű kereskedelmi levelek, amelyek feltételesen mentesen állíthatók ki. Minden vitán felül áll tehát az, hogy a bizományosok árútőzsdei kötlevelei, — ha azokat bíróságok előtt használják — a T. 86. §. 2. bek. értelmében a jogügylet minőségének megfelelő és a pertárgy értéke alapján lerovandó illeték alá esnek. Ha azonban értékpapír-forgalomról szólanak, akkor a kérdés megoldása már nem oly egyszerű. Az értékpapír-forgalom ugyanis az 1900 : XI. t.-c. alapján értékpapír-forgalmi adó alá esik és az adót az eladó a lajstromában bélyegjegyekben, vagy esetleg girópénztár útján készpénzben köteles leróni. Ez útóbbi esetben a leszámolásra bejelenteni az ügyletét; és az adót a pénztár levonás útján szedi be, és szállítja be az állampénztárba. Hasonló az eset akkor, ha az értékpapírforgalmat alkusz bonyolítja le. Ha az adót a felek a girópénztár útján rójják le, ezt az alkusz a kötiegyeken „leszámolásra" szóval feljegyzi. Bélyegben történő lerovásnál pedig az alkusz a 2 kötjegyre az adót fele-fele részben bélyegben felragasztja. Az értékpapirforgalmi adó lerovása esetén úgy látszik, mintha az adókötelezettség teljesítésével a fél eleget tett volna a jogügylet után járó köztartozásának. Minthogy a forgalmi adó is az 1900 : XI. t.-c. 3. §. szerint bizonyos jogügyletek után jár és az illetékek is bizonyos fokban forgalmi adó természetűek: az következnék, hogv a jogügylet illetékének lerovását nem lehet követelni, ha a peres felek egyike a bíróság előtt ily kötjegyet vagy kötlevelet becsatol. „ Az is emellett szóló bizonyítéknak lenne felhozható, hogy az 1900 : XI. t.-c. 38. §-ának első bekezdése illetékmentességet biztosít az adóköteles 1. sz. 17