Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - Önkormányzati adózás reformja

Dr. Lukacs Ödön: Önkormányzati adózás reformja. olykép rendelkezik, hogy a község minden tagját egyenlően érdeklő közigazgatási költségek a folyó évre kivetett íöld-, ház-, kereset-, vállalati, bánya-, tökekamat- és járadékadó arányában, a földbirtok érdekében tett kiadások az érdekeltek földadója arányában, s e két osztályba nem sorozható költségek a föld- és bányaadó kivételével az előbb említett •egvenesadók többi nemeire és azok arányában vetendők ki. Az 1886 : XXII. t.-c. 132. §-ában a rendezett tanácsú városokra nézve tett azon kivételes rendelkezés hatályát, mely szerint a város területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhetnek, sőt az állam által igénybe •nem vett új adónemeket is hozhatnak be, az 1909 : XII. t.-c. 30. §-a a nyaraló- és üdülőhely jellegével biró nagy- és kisközségekre is kiterjesztette. E rendelkezés azonban életbe léptetve nincs. Különös rendeltetésű pótadóként rendszeresítette az 1868 : XXXVIII. t.-c. 35. §-a az iskolai pótadót, az 1884 : XVII. t.-c. 87. §-a az ipariskolai pótadót, s az 1891 : XV. t.-c. a kisdedóvodai pótadót. Az útügyi kiadások fedezésére az 1890 :1. t.-c, illetve az 1920 : XXVII. t.-c. 3. §-a alapján a pótlék alakjában szedett útadó szolgál. A különös rendeltetésű adók közé sorozható az 1888 : VII. t.-c. alapján szedett ebadó. A pótadókon kívül önálló alapra helyezett városi közszolgáltatásoknak rendezett tanácsú városokban 18„ törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig 11 válfajával találkozunk. A most elmondottakból kitűnik, hogy a városi közszolgáltatási ügyek nincsenek a városi feladatköröknek megfelelőleg egységes elv szerint elméletileg megalapozva. A községi háztartásnak pedig egyedüli jelentős bevételi forrása a pótadó. A helyi közszolgáltatások a városok fakultatív hatáskörbe utalt ötletszerű elhatározásától függenek, s épp ezért nincsenek egységes elveken felépítve. Természetszerű következménye ennek, hogy a helyhatósági s ennek keretében a városi és községi adózás: 1. rendszertelen, tervszerűtlen, 2. aránytalan, 3. városokban sokféle, 4. az egyenletes haladást nem biztosítja, s végül 5. túlnyomó részben az állami adózás alapjaira nehezedik. A városi (községi) adózás e rendszere tovább fenn nem tartható. Az állami adózás legutóbb elfogadott reformjának minden előnyös hatását lerontaná. Ez ellen védekezett a reform, amidőn a helyhatósági adózás rendszerének alapjában való új szabályozását kötelezővé tette. De halaszthatatlanná tette ezt a városi és községti háztartás helyzete is. A városok és pedig úgy a rendezett tanácsú, mint a törvényhatóságiak, valamint általában a községek is adóztatási jogukat teljesen kimerítették. Igazolja ezt, hogy az 1920. évben a rendezett tanácsú városokban a pótadó kivetési százaléka az összes adónemek után 390, törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig 350%-ot ért el, községekben pedig 1240%-ig emelkedett. Egyes községek rendkívüli teherként a kivetési százalékot még ennél is magasabban tüntették ki. így Kisdobak az 1920. évről 1542 kivetési százalékot, sőt Aldebrő község a földadó után 2460 kivetési százalékot jelent be. A pótadókon kívül a városi lakosság sokféle más helyi teherrel is küzdött. Az államkincstár is erején felül nyújtott segélyeket, s mindezek dacára nemcsak hogy nem tudták a városok és községek a stagnáció természetellenes állapotát elhagyni, de háztartási mérlegük passzív irányban még jobban elterelődött. A városi (községi) adózás reformjának az állami adózás rendszerének elvi határozmányai által megadott lehetőségek szerint azt a célt kell követni, hogy a) a városi (községi) adó önálló alapokon való kifejlődését lehetővé tegye, b) hogy az a város (község) gazdasági feladatának megfelelőleg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás elvén épüljön fel, c) hogy az állami adóalapot a nyomasztó pótlékolástól lehetőleg tehermentesítse s végül 10. sz. 303