Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 10. szám - Tilos jogügyletek illetékkötelezettsége
Dr. Perényi József: A tilos jogügyletek Illetékkötelezettsége. elutasította az ingatlanvételi1 illeték törlése iránti kérelmével, annak dacára, hogy a tulaj donjogbekebelezést a telekkönyvi hatóság a szerződésbe becsúszott tévedés folytán hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a telekkönyvi állapot visszaállítása nem bírói ítélet alapján történt és ennélfogva a foganatba vett jogügylet illetékét törölni nem lehetett. Ugyancsak kimondta a közigazgatási bíróság egy másik ítéletében (2.822/1921. sz.; Az Adó 1922. évf. 284. old. 119. eset), hogy nem törölhető az illeték, ha a jogügylet nem hatálytalan, hanem csak azért nem ment folyamatba, mert az egyik szerződő fél szerződésszegő.") Ennek dacára az a kérdés, hogy a jogügylet érvénytelenségét hivatalból kell-e megállapítani, vagy pedig annak igazolását a felekre kell-e bízni, megnyugvással még megoldva nincs. Sőt a közigazgatási bíróság a törvényből levont fenti eredménnyel ellenkező ítéleteket is hozott. Ideje tehát, hogy e kérdésben most már határozott állást foglaljunk és az érvek erejénél fogva a követendő gyakorlatunkat határozottan megállapítsuk. Előttünk három közigazgatási bírósági ítélet van. Az egyik (673/1921. sz. Az Adó 1922. évi. 40. old. 9. eset) szerint azért, mert ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez a jogügylet írásba foglalása szükséges és a fenforgó esetben a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezése töröltetett és az előbbi telekkönyvi állapot helyreállíttatott: a vagyonátruházási illeték és birság kiszabásának alapja nem lehet. Az illeték kétségkívül törlendő, ha a jogügylet hatálytalanítása és az előbbi állapotba visszahelyezés igazolva van. De a birság törléséhez szó fér, mert ezzel a közigazgatási bíróság annak a felfogásnak ad helyet, hogy a jogügylet bejelentés alá nem tartozott, tehát mulasztás nem forog fenn. A birság törlését mondja ki egy másik ítélet is (2.318/1921. sz. Az Adó 1922. évf. 285. old. 121. sz. eset) azzal a megállapítással, hogy a szóbeli jogügyletek bejelentés alá nem tartozhatnak. Ez az ítélet éppúgy, mint egy harmadik ítélet is (2.988/921. sz. Az Adó 1922. évf. 133. old. 51. eset), az alapilletéket sem tartja fenn, hanem törlését elrendeli azzal az indokolással, hogy érvénytelen jogügylet után nem jár illeték. A közigazgatási bíróság tehát az eddigi joggyakorlattal ellentétben önmaga állapítja meg a jogügylet eredeti érvénytelenségét és a tényleges állapotot nem is vizsgálja. Pedig nyilt kérdés, birtokban van-e a vevő? mi történt a vételárral, foglalóval? foganatba vétetett-e bármiképpen a jogügylet? Kétségkívül igaz, hogy a 4.420/1918. M. E. sz. kormányrendelet 1. §-a ezt rendeli: Ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez *) L. még a 8.209/922. sz. ítéletet is szemlénknek ebben a számában. Szerk. 10. sz. 291