Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 8. szám - Az új földadótörvény

A vagyonváltság kedvezményes lerovása. meg vele szemben. Ez azt a kedvezményt biztosítja, hogy az év végéig a búza árának emelkedése nem esik a fizető hátrányára. A beltelek vagyonváltsága tekintetében az előrefizetés azzal a további kedvezménnyel jár, hogy a telekértékadó alá eső beltelkeknél a pénzügyi hatóság nem módosíthatja a kivetési alapot, ha a váltságköteles a telek értékéül a telekértékadó alapjául vett telekérték legalább kétszeres értékét vallotta be; oly helyeken pedig, ahol a telekértékadó alapjául már az 1921. évi becsérték szolgál, ha a íé! az adó alapjául vett értéknél nem kisebb becsértéket vallott be. Ily esetekben tehát a bevallott becsértéket el kell fogadni. Épp úgy nincs a bevallás kiigazításának helye, ha a telek 1921. jan. 1-je után vagyonátruházás tárgya volt, s a fél a vagyonváltság alapjául a vagyonátruházási illetéknél alapul vett értéket vallotta be, végül akkor sem, ha a kivetés során megállapítandó becsérték a bevallott becsértéket 10% vagy ennél kisebb összeggel haladja meg. A mezőgazdasági felszerelések eleven leltári tárgyai után (500 kat. holdat meg nem haladó önkezelésben levő birtokoknál s 100 kat. holdat meg nem haladó bérleteknél) előrefizetés esetében nincs helye az átalányösszegben megállapított váltság kiigazításának azon a címen, hogy a közepesnél nagyobb az állatállománya, ellenben a váltságkötelezettnek megmarad az a joga, hogy kisebb állatállomány esetébei; a kivetéskor a helyesbítést kérhesse. Egyéb mezőgazdasági ingatlanok eleven, leltára után pedig, amelyeknél a vagyonváltság nem átalányban, hanem az állatok száma szerint fizetendő, nincs helye kiigazításnak a vagyonváltság kivetésénél akkor, ha a váltságkötelezett egy számos állat értékéül 10.000 K-t, a kiváló tenyészállatok értékéül pedig 30.000 K-t vallott be, továbbá a vájtság kivetésénél az 1922. szept. 1-én meglevő állatállományt veheti alapul az 1921. ápr. 1-i állatállomány helyett, ha ez reá nézve kedvezőbb. Az önkéntes előre befizetés nem érinti egyébként a vagyonváltság rendes kivetését. Ha a kivetésnél kiderül, hogy az előre fizető többet fizetett be, a többlet 10%-os prémiummal együtt visszatérítendő, vagy a fél egyéb köztartozásaira átszámolandó. Ha pedig az önkéntes befizetés kevesebb, mint a jogerősen kivethető vagyonváltság 80, 85, 100, illetve 125%-a, úgy a befizetett összeg résztörlesztésre s^zámoltatik el, s a kedvezményektől a fél elesik. Ha azonban az eltérés oka a vagyontárgy becslésében való eltérés, s az eltérés 25%-ot meg nem halad, úgy csak a két becsérték között mutatkozó különbség után kell kivetni az egész vagyonértéknek megfelelő váltságkulcs szerint járó vagyonváltságot, még pedig ha a befizetés 1922. dec. hónap 31-éig történt, az alaptörvény által megállapított összegben, ha pedig a 100.000 K-nál nagyobb összegű vagyonváltság befizetése 1923. március 31-éig történt, a törvény szerint járó váltságösszeg 125%-ában. Egyéb esetekben a vagyonváltságot teljes összegben, illetőleg a 100.000 K-nál nagyobb vagyonváltság esetében 125, illetve 150%-ban kell megállapítani, az előre fizetett összegnek az első fizetési határnapig számított 10%-át azonban ilyenkor is a fél javára kell írni. 268 8—9. sz.