Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Adókedvezmények a lakásépítés előmozdítására

Joggyakorlat. n?szát részben jogosnak kellett elismerni mert az okirat ~ szerződéskötési ajánlatról szól, attól tehát csak az illetékdíjjeRyzék 3. tételében meRSzabott 1 korona állandó illeték jár, amelyet a bélyeRjeRRyel való lerovás elmulasztása miatt a panaszos az illetékszabályok 103. §-ának a) pontja szerint háromszoros öszszegben tartozik megfizetni. (Közig, bíróság 4.817/922. sz.) Meghatalmazás jlletéke 1909: X. t.-c. 73. §. 109. Adóügyben adott ügyvédi meghatalmazás illetékköteles. Indokok: Panaszos azért kéri a meghatalmazási okirat után kiszabott illeték törlését, mert a jövedelemadóról szóló 1909 : X. t.-c. 73. §-a szerint a jövedelemadóüRyben felhasznált meRhatalmazás bélyeRtnentes. A panasz alaptalan. Az 1920 : XXIV. t.-c. 7. §-ának 4. pontja szerint ugyanis minden meRhatalmazás illetékköteles, arra való tekintet nélkül, hogy az az eljárás, amelyben felhasználják, illetékmen-v tességben részesül-e vagy sem. E törvényhely életbeléptével tehát az 1909 : X. t.-c. 73. §-ban megtállapított illetékmentesség hatálya meRszünt. Miért is a meghatalmazás illetékkötelezettségét meg kellett állapítani. (Közig, bíróság 1.163/922. sz.) Külföldi okirat. Ili szab. 39 §. 110. Magyarországi ingatlanra vonatkozó, külföldön kelt törlési engedély itt illetékköteles. Indokok: Az illetékszabás alapjául szolgáló, Zürichben 1914. évi április hó 24-én kelt törlési engedély, az illetéki díjjegyzék 92. tétele értelmében az illetéknek tárgyát képezi, tehát a belföldön érvényes jogügyletet tartalmaz, s minthogy a bélyegés illetékszabályok 39. §-a értelmében a külföldön kiállított okiratok, melyek minőségüknél fogva belföldön kiállíttatásuk esetén bélyegkötelezettség alá esnének, ha belföldön érvényes jogügyletet tartalmaznak, a belföldre történt átszármaztatásuk után illetékkötelezetté válnak, s minthogy a szóban forgó törlési engedély Magyarországra lett átszármaztatva, s így e helyütt a bélyeg- és illeték- | szabályok hivatkozott 39. §-a értelmében illetékkötelezetté vált: az illetéket annál is inkább fentartani kellett, mert az egyrészt a magyar korona országainak pénzügyminisztere és másrészt a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminisztere között megkötött és az 1899 : XLVI. törvénnyel becikkelyezett egyezmény hatálya megszűnt és ennek rendelkezései a m. kir. pénzügyminiszternek 1920. évi 99.425. sz. a. kelt rendelete értelmében 1918. évi november hó 3-tól kezdve most már visszamenőleg sem alkalmazhatók és ennélfogva panaszosnak az a kifogása, hoRy a törlési engedély után az illeték Ausztriában is ki. lett szabva és általa befizettetett, most már figyelembe vehető nem volt. (Közig, bíróság 721/922. sz.) Fényűzési forgalmi add. 1920: XVI. t.-c. 1. §. 111. Fényűzési forgalmi adó alá eső tárgynak magánosok közötti adásvétele illetékmentes. indokok: így kellett határozni, mert az 192*0 : XVI. t.-c. 1. §-a szerint fényűzési forgalmi adó tárgya fényűzési tárgyaknak belföldön, ellenszolgáltatás mellett teljesített az átruházó kereseti tevékenységének köréhez tartozó és a kiskereskedelem keretén belül történő átruházása. A nem vitás tényállás szerint panaszos a szóbanfogó kártyákat nem a kereskedelem körében, nem is árverésen, hanem egy pénzügyőri szemlésztől, azaz egy magánegyéntől vásárolta. A kártya a hivatkozott törvény 5. §-ának 28. pontja szerint ugyan fényűzési tárgy, de az említett átruházónak kereseti tevékenységéhez a kártyaárusítás nem tartozik. A törvény által felállított egyik lényeges ismérv e szerint hiányzik, nem lehetett tehát adóköteles átruházás fennforgását megállapítani. E döntés helyessége mellett bizonyít a 142.909/1921. sz. pénzügyminiszteri rendelet 2. §-a is, amely az említett törvény 5. §-ának 23. pontja szerint fényűzési tárgynak minősített automobilnak átruházására külöif mondotta ki az adókötelezettséget az esetre, ha az adás-vétel magánosok között jött létre. (Közig, bíróság I 4.720/921. sz.) 262 7. SZ.