Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Adókedvezmények a lakásépítés előmozdítására

Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT Egyenes adók. III. oszt. ker. adó. 1875 : XXIX. t.-c. 29. §. 103. Az iDarigazolvány birtoka önmagában még az adókötelezettséget nem állapítja meg. Indokok: A panaszos már észrevételeiben előadta, hogy azt a foglalkozást, amelyre iparengedélyt nyert, meg nem kezdette és nem folytatta, hanem állandó illetménnyel bíró alkalmazott lett. A tényállást sem a pénzügyigazgatóság, sem az adófelszólamlási bizottság fel nem derítette és arra hivatkozott, hogy a panaszos iparigazolványt nyert. Minthogy azonban az iparigazolvány csak az iparűzésére való jogosultságot igazolja, de nem bizonyítja azt, hogy az iparra jogosult az ipart valóban üzi is, az iparigazolvány birtoka önmagában még nem cáfolja a panaszosnak azt az előadását, hogy textil- és rövidárúkereskedéssel nem foglalkozott. Viszont tekintetbe kell venni azt is, hogy panaszosnak ezt a nemleges körülményt bizonyítani módjában nincs. A kir. pénzügyigazgatóság tehát csak akkor jár el helyesen, ha az adókivetés foganatosítása előtt a panaszos előadása és a helyi hatóság Vizsgálata alapján az adótárgy fennállását megállapítja. (Közig, bíróság 2.450/922. sz.) Társulati adó. 1909 ! VIII. 17. §. 12. p. 104. Az elsőbbségi kötvények kamatai után a társulat részéről befizetett tőkekamatadó nem adható a társaság nyereségéhez akkor, ha a társaságot a kötvények ennek a tőkekamatadónak viselésére kötelezik. Indokok: Jogos a panasz azon részében is, hogy nem adható hozzá a mérlegszerű nyereséghez az a 15.608 korona 90 fillér tőkekamatadó, melyet a panaszló az elsőbbségi kötvények tulajdonosai részére fizetett 472% kamatok után fizetett, mert az elsőbbségi kötvények tartalmából kitűnik, hogy a tőkekamatadónak a kamatélvezők helyett való fizetését a panaszló elvállalta és az 1909 : VIII. törvénycikk 17. §. 12. pontja úgy rendelkezik, hogy le kell a nyereségből vonni — egyebek között — a tényleg fizetett kamatokat, haszonbéreket „és egyéb magánjogi címen alapuló terheket". Az pedig nyilvánvaló, hogy az elsőbbségi kötvények kibocsátója által a kamatélvezők helyett a törvényszerű levonási jogról is lemondva fizetni elvállalt tőkekamatadó is a tőke használatáért kikötött ellenszolgáltatás, s mint ilyen éppen úgy magánjogi címen alapuló terhe a kibocsátó vállalatnak, mint maga a kamat. (Közig, bíróság 459.. 1922. sz.) Társulati adó. 1909 : Vm. 18. §. 2. p. 105. Azt az összeget, amelyet a társaság valamely alapítónak, vagy részvényesnek az tízemköltségek keretében és tényleges üzemi költség címén fizet ki, az alapítóknak vagy részvényeseknek adott külön részesedésnek nem lehet minősíteni. Indokok: Adózó részvénytársaság a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának határozata ellen azért: élt panasszal, mert a nevezett bizottság a kir. adófelügyelő határozata elleni felebbezés elutasításával az 1916. évi mérlegszerű nyereséghez, hozzászámította a részletezett nyereség-veszteségszámla szerint a Hansa und Brendenburgische Flugzeugwerke A.-G. részére gyártási engedély díj fejében fizetett 1,000.000 koronát és 234.387 K 09 fillért, továbbá a Motor-Luftfahrzeug-Qesellschaft m. b. H. részére jutalékok fejében fizetett 542.766 korona 69 fillért. Az adóügyi bizottság a hozzászámítást azzal indokolta, hogy a kérdéses összegek az alapítóknak juttatott előnynek minősülnek, már pedig az 1909: VIII. t.-c. 17. §-ának 11. pontja szerint (a határozatban mindenesetre tollhibából van a 12 pont idézve) az alapítóknak netán bármi módon adott előnyök levonás tárgyául nem szolgálhatnak. Az adózó részvénytársaság erede258 7. SZ.