Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Adóreform és pénzügyi kibontakozás

Dr. Halász Ferenc: Adóreform és pénzügyi kibontakozás. Azokra a vállalatokra, melyeknek üzleti éve nem esik össze a naptári évvel, az 1923. évre járó adót az 1922. évben lezárt mérleg alapján kell kivetni. llllllllllllllllllllllltlIIIIIIIllllilllllllIlllllllllllllllllllllllllllllllItlIillllllllIIIIIltlIlllllllllilllllIIIJllllllllltlIIIIIIIIIIIIMII )(Adóreform és pénzügyi kibontakozás. Irta: dr. Halász Ferenc. A pénzügyi szakkörök és az egész adózó közönség nagy érdeleklődése kíséri az egyenes adóügyi reformjavaslatok sorsát, melyek ezi'dőszerint a nemzetgyűlés asztalán feküsznek. Adóügyünk ismerői a szakember avatottságával, érdekképviseleteink a reájuk bízott osztályérdekek szempontjából nem fukarkodnak a kritikai észrevételek sorozatával. Mindazonáltal úgy hisszük, hogy ha ez az adóreform, mint minden emberi alkotás, tökéletességre nem is tarthat számot, az kétségtelen, hogy hatalmas lépést jelent előre az egyenes adók terén, egy oly területen, amely az utolsó évek során virágzó mezőből szövevényes, szinte áthatolhatatlan dzsungellé romlott le. Hogy ez így volt, annak bizonyítékául minden egyéb argumentum helyett a pénzünk elértéktelenedéséhez, sőt a többi' állami jövedelmekhez képest is megdöbbentően csekély pénzügyi eredmény szolgál elsősorban. Míg a pénzügytani tudomány, a szociális fejlődés tanulságai az egyenes adók fejlesztésében jelölték meg a fináncpolitika jövőjét, addig nálunk a rendkívüli, abnormissá torzult viszonyok az egyenes adóügy erős háttérbeszorulását eredményezték. E jelenség okai között bizonyára nem áll utolsó helyen adóügyi közigazgatásunk teljesítőképességének sajnálatos csökkenése. Eltekintve az állami tisztviselői kar általánosan súlyos helyzetétől, amely a mindennapi kenyérgond sötét fellegét borítja az állam önfeláldozó szolgájának homlokára, fokozottan megbénítva a pénzügyi közigazgatás méltán nagyrabecsült tagjainak munkásságát, hol a friss és eleven adminisztrálás elsőrangú feladat: adóügyi közigazgatásunk túl van terhelve s arri nem kisebb bajként ennek következménye: évekre vissza van munkájában maradva. A Kállay-féle törvényjavaslatok egyes rendelkezései, mint a kereseti adók egységesítése s azok átengedése a községi háztartásoknak, a kereseti és jövedelmi adóalap bifurkációjának megszüntetése, a hadinyereségadó, az általános jövedelmi és országos betegápolási pótadó és a hadipótlék tervbevett eltörlése remélhetőleg lényeges könnyítést fognak e tekintetben hozni annál is inkább, mert a vagyonváltság likvidációs munkálatainak befejezése hasonlóképpen jelentékeny munkaerőhányadot fog felszabadítani. Magától értődik, hogy az új adótör236 7. S2.