Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A külföldi pénznemek és külföldi értékpapírok vagyonváltságának megállapítása a váltságkötelesek bevallásai alapján

Szomorú, sötét és vigasztalan. összeomlástól. Beismeri, hogy a mai adórendszer súlyos és az adóteher egyenlőtlen. Egyes osztályok adóterhe túlmagas, egyeseké aránytalanul enyhe. Ezt az egyenlőtlenséget azonban a jelen viszonyok között nem lehet a túlmagas adóteher csökkentésével, hanem csak azáltal megszüntetni, ha az eddig aránytalanul enyhe terhet a többiek magasságára emeljük,. Ezek között első vonalban a földadó áll, amely a mai tízszeres összegével is súlyban messze mögötte marad a többi hozadéki adóknak. Itt a terv az aranyparitásnak: a búzaértékben való fizetésnek behozatala. Ülykfép kell ezt érteni, hogy a földbirtok a békebeli földadót fizesse — békebeli búzaárban; ha tehát egy ötholdas birtok békebeli földadója 24 korona, vagyis 1 métermázsa búza volt, ugyanez a birtok ma is ugyanezt a búzamennyiséget, illetőleg annak ellenértékét szolgáltatja be. Második vonalban áll az ezzel a keresetforrással kapcsolatos házosztályadó, amelynek terhét a házbéradóval kívánja egyenlővé tenni, eszményi bérértékek megállapítása alapján. A hozadéki adókra nézve kiegészíti a tervet a kereseti adóknak községi adókká való átalakítása, a községi és törvényhatósági adózás rendezése és egyes kisebb adónemeknek részben megszüntetése, részben az illetékek tömegébe való beosztása. A társulati adó reformja kérdésében az álláspont még nem alakult ki. Egyrészt a titkos tartalékok bevonása az adóalapba, másrészt az értékcsökkenési és felújítási tartalékok alkotásának kérdése még forrásban vannak. Az adókulcsok leszállításáról beszélni nem lehet, mert az adómorál a legalsó nivóra sülyedt. Ellenben törekedni kell arra, hogy az adóalapok mennél szabatosabban és tökéletesebben felderíttessenek. Ezek voltak azok a mértföldkövek. amelyek a pénzügyi kormány legközelebbi tervéit határolják. Hegedűs Dukása óta megszoktuk, hogy a pénzügyi jogfejlődés eseményeit bizonyos rezignációval fogadjuk. Ezt érezzük most is, de mellette a nagyon fájdalmas csalódásnak érzetét is, mert lehetetlennek tartjuk, hogy még oly sötét horizont mellett is ne volna lehetséges egyes mezőkön szociális könnyítéseket életre kelteni. Lehetetlennek tartjuk például, hogy az ellátatlanok ellátását másként, mint a legantiszociálisabb őrlési adóval, fedezni ne lehessen, hiszen egy év szomorú története csak eléggé igazolta azt, hogy ennek az adónak fentartása mellett az ellátatlanok ellátásához a napszámos cseléd aránytalanul többel járul, mint a bárókisasszony. Lehetetlennek tartjuk, hogy a pénzügyi kormány ne tudná a módját annak, mikép lehet a valutaőrületet és a kivitelek hasznát a maga javára lecsapolni. És lehetetlennek tartjuk, hogy az állam ölhetett kézzel várjon a polgárok keresetéből befolyó bőséges adókra, de a maga részéről gyönge eredményű monopóliumain kívül semmi egyéb kereseti tevékenységre ne gondoljon. Kétségbeejtő ridegségnek találjuk, hogy a hadikölcsönkötvények arányos és igazságos elosztása é-s a gyöngébb osztályoknak tehermentesítése tervbevéve nincsen. A bankóprés kétségbeejtően dübörög és a hadikölcsön 35 koronán áll. De nem történik semmi abban az irányban, hogy ez a holt tömeg olcsó árfolyamon az államhoz visszakerüljön és a bankjegyek ebben a különbözeti nyereségben kapjanak fedezetet. Ezeknek és ehhez hasonló égető kérdéseknek felvetését és megoldását vártuk volna a pénzügyi kormánytól ama sivár csendélet helyett, amelyet ez a nagyra hivatott ember nekünk megfesteni kényszerült. Az ország el van szánva a legsúlyosabb terhek viselésére és az önfeláldozásig menő^ adóztatásokra is, — de ezzel szemben levegőt, életet és reménységet követel. / 6. sz. 201 »