Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények. (Befejező közlemény.)

Dr. Nyulászi János: Adó- és illetékügyi egyezmények. adónovella 31. §-ában említett arra az esetre is, midőn az adóalany anyagi helyzete az adóévben leromlott, legfeljebb arról lehet szó, hogy a hátralékos adó részben vagy egészben behajthatatlanság címén töröltessék. IIII ii 11 itiiii ii iii IIIII IIII itii i IIIII III 11111 IIII iiti IIII IIII IIII i III ii ti IIIIIIII ii i III IIIIIII IIIIII i ii i IIIIII III iii i ii! i ii i iimii 1111 unnia )( Adó- és illetékügyi egyezmények. írta: dr. Nyulászi János, ügyvéd. (Befejező közlemény.) 1. A tárgyi adó és személyi adó azonossága vitán kívül áll. 2. Abban a kérdésben, hogy mit helyesebb irányadónak venni, a lakóhelyet-e, vagy az állampolgárságot, helyesebbnek látszik a felfogás, mely a lakóhelyet veszi alapul. A\z állampolgársággal operáló törvénybe felveszik az állampolgárság mellett a lakóhelyet is. Ennek pedig nincs célja, hogy az állampolgárságot azért vegyük bázisul, hogy igy megfogjuk azt a vagyont, amely külföldön nem lett vagyonadóval sújtva, miután ez az összeg minimális, másrészt arra kényszeríti esetleg az illető állampolgárt, hogy külföldi érdekeltségét szüntesse meg, különösen akkor, ha az kétszer lesz megadóztatva. Annak pedig még kevésbbé van célja, amit az osztrákok csinálnak, hogy a külföldi adót a belföldi adóból levonják. 3. Ha az illetőnek lakóhelye vagy gazdasági üzeme van a másik állam területén is, úgy az ftllető többé nem eshetik a külföldivel azonos elbírálás alá, hanem a személyhez fűződő vagyontárgyak, pl. követelések megosztandók. Ingatlanokat, testileg megfogható íngótárgyakat területi fekvés szerint kell megadóztatni. • 4. A követelések a hitelező személyéhez fűződnek és ott kerülnek adó alá, ahol a hitelező lakik, hiszen ez a hitelező vagyonának alkatrésze. Mi ezt az általános szempontot annál inkább vitathatjuk, mert a nálunk követelésekkel rendelkező idegeneket nem adóztatjuk meg. Igaz ugyan, hogy ez az elv az első vagyonváltság-törvérry 3. fejezetével teljesen nem vág össze, azonban ennek a fejezetnek jelentősége meglehetősen másodrendű. 5. A bekebelezett követelések tekintetében a külföldi törvények, úgyszintén a mji vagyon- és jövedelemadó-törvényeinek irányadónak tekintik a jelzálog tárgyának fekvését. Oly álláspont ez, melynek jogosultságát nem lehet elismerni. Miután a követelés mindig a hitelező vagyonának alkatrésze. Ez az álláspont ránk nézve különben is renkívüli hátrányos, mert jelentékeny követeléseink vannak az elszakadó területeken. 6. Az értékpapírok szempontjából helyesnek látszik az osztrák álláspont. Az itt levő idegen, főleg elszakadt területi letéteket megadóztatni úgy sem áll módunkban. Azok a békeszerződés 249. §-a által meg vannak védve, ellenben nagy érdekünk, hogy Budapest továbbra is pénzügyül központ maradjon. 7. Fontos lenne annak a megállapítása is, hogy amely vagyontárgyat a magyar állam itt nem adóztat meg s azt bármely oknál fogva mentesíti, azt a másik állam sem adóztathatja meg. 2. Az egyszerű vagyonadó az 1916. 32. t.-c. 1. §-nak 1. pontja szerint a magyar állampolgár egész vagyonát megfogja s miután a 6. §. a viszonyosságot hangoztatja, a 7. §. 3. pontja és a 8. §. adóalappá teszi az összes külföldi követeléseket, takarékbetéteket és értékpapírokat is. Mindé rendelkezések a 112.767/1920. sz. P. M. rendelet korlátai között érvényesülnek, vagyis a magyar állam nem adóztatja meg polgárainak külföldi vagyonát, 6. sz. 183