Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A ház-adó, továbbá a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél mutatkozó részben téves, részben végre nem hajtható rendelkezésekről

Dr. Pözel István: A ház- és jövedelemadó. utat, holott célom az volt, hogy idején elejét vegyem ennek, nem annyira a közterhekkel már amúgy is túlságosan sújtott háztulajdonosok, mint inkább a pénzügyi hatóságok érdekében, melyek a túlsürüen megjeleínő újabb törvényekben és rendeletekben reájuk hárított feladatoknak alaposan megfelelni most is már képtelenek. E kérdésnek megvitatása felszínre hozta azt az ellenmondást, mely az 1909 : VI. t.-c. 44. §-ában foglaltatik. E szakasz b) pontja szerint a házbéradó kivetésének alapjául rendszerint a kivetés évét megelőző évi nyers hászonérték veendő. Ez a rendelkezés világos, magyarázatra nem szorul, mert az évi nyers jövedelmet a házbéívallomási ívek igazolják, ezek pedig közokirat jellegével bírnak, tehát teljes bizonyítékot képeznek. Ezt az igazolást az 1868 : XXII. t.-c. alapján kibocsátott s az új törvény életbeléptéig forgalomban volt házbérvallomási ívek lehetővé is tették, miután azokban a házbérjövedelem kimutatására 5 hasáb állott rendelkezésre, melyek közül 4 az egyes házbérnegyedeknek, az 5-ik pedig összesítve az egész évnek eredményét tüntette ki. Dacára e világos és határozott rendelkezésnek, a 44. §. b) pontjának második bekezdése szerint: „évi nyersjövedelemnek a bevallás időpontjában járó évi haszonérték tekintendő." Ez a magyarázat az első bekezdésben leszögezett elvi állásponttal ellenkezik, mert a bevallás időpontjában járó házbérjövedelem csak abban az esetben egyezik meg az egész évi jövedelemmel, ha évközi változás nem fordul elő. Eltekintve a háború által előidézett rendkívüli viszonyoktól, melyek a háztulajdonosok házbéreníelési jogának felfüggesztésére vezettek, különösen itt a fővárosban a házbérek évközben rendszerint változtak s változnak már most is, úgy, hogy a törvény elvi álláspontja nem rendszerint, hanem csak kivétele'sen érvényesül. Mire való akkor az elvi álláspont? Ha az 1909. évi adótörvények alkotásánál a házbéradó alapjául a törvényhozó előtt az adóév jövedelme lebegett, amit az 1909 : X. t.-c. 11. §-a s a vele kapcsolatos későbbi szakaszok igazolni látszanak, akkor ezt az 1909 : VI. t.-c. 44. §-ban nyíltan kifejezni, nem pedig a szándékával ellenkező kiindulási pontot beállítani kellett volna. Ha csakugyan az volt a szándék, akkor minek élt a kormány az elvi álláspontot megerősítő indokolással, midőn a javaslat beterjesztésénél kijelentette, hogy: „a házadó kivetésénél a törvény azt az álláspontot foglalja el, hogy az előző évi haszonérték képezi alapját a következő évi kivetésnek azért, hogy az adó megállapítása már az év elején megtörténhessék; a házbéradónál ez folyománya az 1868 : XXII. t.-c. 21. §-ában foglaltaknak, mely szerint a lakbérlők magán a vallomási íven bizonyítják a vallomás helyességét, ez pedig csakis ismert bér esetén történhetik meg az egész évre." Az „Adó" f. évi februári füzetében egy közismert, előkelő szakember ezt az értelmezést jogosnak és indokoltnak tartja, de 178 6. sz.