Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 5. szám - A külföldön üzletteleppel bíró részvénytársaságok váltsága
Joggyakorlat. vatalból visszautasíthatnak találni nem lehetett. Nen változtat ennek a megállapításnak helyességén a vizsgálat során megállapított és a kir. kincstár képviselője, dr. H. Z. bizottsági előadó által is beismert az a tény, hogy a panaszirat tartalmának indokolási része a panaszirat keltezése és a panaszirat beadására kitűzött törvényes 15 napi határidő lejárta után — és pedig e bíróság megállapítása szerint — több, mint V2 év múlva Íratott bele. A nánasziratnak ez a később bevezetett tartalmi része magának a panasziratnak kellő időben való beiktatása és érvényesítése tényét nem változtatja meg s a már beadott panasziratban tartalmi és indokolási részeknek ily utólagos bevezetése szabálytalan, de nem is szükséges, mert az 1896: XXVI. t.-c. 110. §-a értelmében a felek — tehát a kincstári képviselő is — az ügy állásának tisztázására — a tárgyalásig — a panasziraton stb. kívül is intézhetnek írásbeli előterjesztéseket, kiegészítéseket a bírósághoz; mindazonáltal a kincstári képviselőnek említett helytelen eljárását ez a bíróság nem találta eléggé alapos oknak arra, hogy a panasziratot törvényes határidőn túl s így elkésetten beadottnak és hivatalból visszautasítandónak minősíthesse. (Közig, bíróság 213/1922. sz.) Vagyonadó. <916:XXKIT. t.-c. 17. §. 81. A jelzálogos tartozást a vagyonadó kivetésénél nem lehet levonni, ha a fél azt csak a ^bírósághoz intézett panasz során jelenti be. Indokok: A panaszos beadvány csakis az 1919-re megállapított vagyonadóalap helyesbítésére irányult, arra alapítva kérelmét, hogy a bizottság nem vette figyelembe az adózó ingatlanát terhelő jelzálogos követelést és azt az ingatlan értékéből nem számította le. Az iratok tartalmából megállapítható, hogy az adózó az ingatlanát terhelő jelzálogos követelés részletes kiszámításának adatait az 1919. évre vonatkozó kivetési eljárás során sem vallomásánál, sem a felszólamlási bizottság tárgyalásánál nem terjesztette elő, hanem csak a közigazgatási bírósághoz beadott panaszához mellékelte. JYÜfithogy az 1918 : IX. t.-cikk által változatlanul hagyott 1916 : XXXII. t.-c. 17. §-ának 5. bekezdése szerint a kivetési eljárás során be nem jelentett tőketartozás levonásának helye nincs, s minthogy a kivetési eljárás során való előterjesztést nem helyettesíti az általános jövedelmi pótadó kivetésénél tett jelzálogi téher bejelentés: a panasz elutasítandó volt. (Közig, bíróság 265/922. sz.) Illetékek. Törlési engedély illetéke. 111. díjj. 92. t. 82. Kártérítési kötelezettség zálogjogi törlése nem esik II. fokozatú illeték alá. Indokok: Nem áll meg a panasznak az az indoka, hogy a törlési engedély után a II. fokozat szerint illeték csak akkor jár, ha az egyszersmind nyugtatványt is foglal magában, mert az illetéki díjjegyzék 92. tételének második bekezdése értelmében helye van ilyen illetéknek oly törlési nyilatkozatnál is, mellyel valamely tartozási követelésre szerzett zálogjog megszüntettetik, ha a jog 'megszüntetésére más okirat nincs mellékelve. Azonban az illetéki díjjegyzék eme rendelkezésében — a zálogjog megszüntetése mellett —a súlypontot az képezi, hogy a zálogjognak, melyre a törlési nyilatkozat vonatkozik, az alapját „tartozási"' követelés képezte-e vagy sem? Valamely szerződésnek megkötésekor, a szerződés megszegéséből, vagy nem teljesítéséből származható kártérítésszerű követelésért kikötött óvadék vagy kötbér nem tartozási, hanem csak biztosítéki jellegű, mert ez tartozássá csak akkor és annyiban válik, amikor és amennyiben az a szerződésszegés vagy egyéb körülmény, amely annak a követelésnek keletkezése feltételét képezi, bekövetkezik. Arra, hogy ilyen feltétel bekövetkezett, s hogy így tartozás keletkezett, jelenleg semmi adat nincsen, s azért a 11.000 korona óvadék és 50.000 korona kötbér a zálogjogtörlési engedély illetékének meghatározásánál kihagyandó. (Közig bíróság 6/922. sz.) 176 5. sz.