Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3. szám - A részvényváltság a mérlegben

Dr. Czirjúk Mihály: Igazságot a vagyonváltságba! kamattartozása, oly terhei és rendkívüli kidásai fedezendők, amelye­ket valamely törvény kifejezetten a vagyonváltságból fedezendőnek rendel. Ennek dacára, bár törvényes felhatalmazás mellett és bár hitel alakjában már kezdetét vette az, hogy a vagyonváltságot oly természetű folyó kiadásokra vesszük igénybe, amelyeket tulajdon­képen a rendes költségvetésben kellene fedezni. A vagyonváltság kivetése és behajtása hosszú időre, évekre nyúlik, mire zárómérleg készítésére kerül a sor, elköltöttük a vagyonváltságot, a nélkül, hogy pénzügyi eredményét az állam évi rendes költségvetése számbavehetően megérezné. Az erkölcsi cél megvalósításával, tehát a vagyonváltságnak, e nagy köztehernek általánossá tételével és a teherviselőképesség ará­nyában való felosztásával máskép áll a dolog. Minden polgár vállain érezheti a teher súlyát, megtudja ítélni, hogy váltság alá került-e minden vagyontárgy s hogy csakugyan a vagyon állagát és ará­nyosan sújtja-e a vagyonváltság? Amikor a vagyonváltságtörvények rendszere kezdett kibon­takozni előttünk, azt vártuk, hogy az egyes vagyonkategóriák vált­ságtörvényében megtaláljuk az általánosítást. E helyett azonban mindjárt az első törvény — az 1921 : XV. t.-c. — nagy hézagokat mutat. E törvény ugyanis csak a pénzintézetekben kezelt tőke­vagyon, a részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénz­nemek és értékpapírok vagyonváltságáról rendelkezik, holott ter­mészetüknél fogva ide tartoznának a gyámpénztárakban kezelt le­tétek, a váltókon, kötelezvényeken, mindennemű adósleveleken vagy ítéleten alapuló akár kamatozó, akár nem kamatozó belföldi pénzre szóló készpénzkövetelések s a különböző dologi jogosítványok. A gyakorlati cél biztosítására való törekvés mellett, az erköl­csi cél mindjárt az első törvényben háttérbe szorult, az általánosítás nem érvényesült. Pedig a gyámpénztárak által kezelt tőkevagyon váltság alá vonása eredetileg tervbe is volt véve. Az egyik zárolási rendelet — az 1921. évi 601. M. E. számú — felhatalmazta a pénzügyministert a gyámpénztárakban levő készpénzvagyon húsz százalékának záro­lására. Ügy látszik, hogy a törvénykészítés során ejtették el ezt, pedig igazán nincs semmi méltányossági indoka annak, hogy egy tárgyi adó kedvezőbb elbírálásban részesítsen egy tőkét pusztán azért, mert azt véletlenül a gyámpénztár kezeli s tulajdonosa egyéb­ként anyagiakban sokkal bővebben el van látva, mint sok takarék­pénztári tőke tulajdonosa. Ennek következtében azonban még az ugyanazon sorsban levő tőketulajdonossal szemben is történhetik igazságtalanság, ha például valamely községi gyámpénztárnál nin­csen meg az összesített kezelés, vagy ha az egyébként összesített gyámpénztári kezelés dacára akár valamely tisztviselő mulasztásá­ból, akár a véletlen körülmények összejátszásából a forduló nap a tőkevagyont a gyámolt, vagy az örökhagyója nevére kiállított be­téti könyvben találta. És mi az oka a magán adósleveleken, stb. alapuló belföldi 3-4. sz. S9

Next

/
Thumbnails
Contents