Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A hadikölcscnökkel való váltságfizetés

Vegyes közlemények. Meghosszabbították a vagyonváltság-fellebbezések határidejét. Az , 1921 : XV. t.-c. 10. §-ának első bekezdése értelmében a betét, folyószámlaés letétkövetelések után a törvény első fejezete alapján megállapított vagyonváltság ellen 19(21. december 31-éig nyújtható be fellebbezés, s ügyancsák eddig az időpontig kérheti az 5. §. harmadik bekezdése alapján a tulajdonjog mégállapítása. A törvényhozás abból indult ki, hogy 1921. augusztus végére a kivetés be lesz fejezve. Pénzügyi közigazgatásunk munkával való túlterhelése folytán a kivetés tényleg csak 1921. december havában fejeztetett be, s előállt az a helyzet, hogy az érdekelteknek a felebbezésre csak pár napi idő maradt. A pénzintézeteknek sem volt módjukban ügyleteiket a kivetésről kellő időben értesíteni, hisz éppen az év végén ott is torlódik a munka. Méltányos volt az a kívánság, hogy a fellebbezésre kitűzött határidő meghosszabbíttassék. Az 1922:1. t.-c. 14. §-a a fellebbezési határidőt 1922. évi június hó 30-áig meghosszabbítja. Ennélfogva 1922. június 30-áig nyújthatók be fellebbezések a betét, folyószámla- és letétkövetelések után előírt vagyonváltság ellen, s eddig az időpontig nyújtható be kérelem a követelések tulajdonjogának a vagyonváltság szempontjából való megállapítása végett. Ily fix fellebbezési határidő megállapítását nem helyeseljük, mert bizonyára lesz olyan eset is, hogy még eddig az időpontig sem lesz befejezve a kivetés, pl. a függőben tartott tételeknél, s vájjon ekkor az érdekeltek elessenek fellebbezési joguktói, vagy pedig újból a törvényhozáshoz kell fordulni a határidő meghosszabbítása végett. Ennél helyesebb lett volna a fellebbezés határidejét a kivetés megtörténtétől számítani. Az 1921 : XV. t.-c. 22. §-ának harmadik bekezdése értelmében az Országos Pénzügyi Tanács 1921. év végéig dönti el, hogy valamely vállalat ipari és kereskedelmi családi részvénytársaság, vagy házrészvénytársaság. Ezt a határidőt az 1922 : I. t.-c. 14. §-a 1922. júntius 30-áig hoszszabbítja meg. Az 1921 : XV. t.-c. 40. §-ának utolsó bekezdése értelmében a zárolt és beszolgáltatott értékpapírok tulajdonosa 1921. év végéig kérheti - megokolt esetben — a pénzügyminisztertől, hogy a beszolgáltatott értékpapírok 1920, december 20-iki értékének készpénzben való befizetése ellenében az értékpapírok részére visszaadassanak. Mivel a kivetés, s így az értékpapírok beszolgáltatása még nem következett be, ennélfogva ezt a rendelkezést úgy alkalmazza a pénzügyminisztérium, hogy megokolt esetben az ellenérték befizetése ellenében a külföldi értékpapírokat a zárolás alól feloldja. Ezt a határidőt 1922. június 30-áig hosszabbítja meg az 1922 : I. t.-c. 14. §-a. Ez rendkívül fontos az érdekeltekre nézve, mert eddig az volt a hivatalos álláspont, hogy az 1921. december 31-ike után előterjesztett kérelmeknél az értékpapírok kiszolgáltatása csakis a napi árfolyamon számított érték lefizetése ellenében engedhető meg. Az 1922 : 1. t.-c. 14. §-a folytán pedig 1922. június 30-áig továbbra is az 1920. december 20-iki árfolyam szerint történik a megváltás. A hadikölcscnökkel való váltságfizetés. Az 1921 : XLV. t.-c. 170. §-a értelmében a kivetett vagyonváltságok fele összegeinek magyar háborús államadóssági címletekkel kívánt fizetése a váltságköteles férj a vele közös háztartásban együtt élő feleségének vagy a férj felmenőjének és közös háztartásban élő törvényes gyermekei nevére saját jegyzésből származó, nosztrifikált magyar háborús államadóssági címleteit is felhasználhatja. Az 1922 :1. t.-c. 16. §-a hatályon, kívül helyezi az idézett §-t, s helyette azt rendeli, hogy a házastársak által közösen vagy azok egyike által, valamint a szülő által a vele közös háztartásban élő törvényes gyermeke javára jegyzett magyar háborús államadóssági címleteket az 53. §. alapján bármely házastárs által fizetendő vagyonváltság lerovásánál saját jegyzésből származó címletek gyanánt kell elfogadni. Ez a rendelkezés tehát módosítja a hadikötvényekkel való fizethetés eseteit, kiterjeszti mindkét házastársra, s mindkét házastárs gyermekeire, ellenben megszűkíti a felmenő tekintetében. Szerencsétlen módon azonban az 53. §-ra hivatkozik. Ez pedig 78 2. sz.