Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A betétváltság

Dr. Proszvimmer Béla: A betétváltság. kai való megegyezés eredményéhez képest a törvénytől eltérő rendelkezéseket tehessen. (52. §.) Az újabb pénzügyi 'törvényeinkben oly sokszor kifogásolt korlátlan felhatalmazásokkal szemben, amelyek a mindenkori minisztereket szinte törvényhozói joggal ruházzák fel, az ennek a magas testületnek biztosított ellenőrzési és tanácsadói jogkört mint üdvös újítást kell üdvözölnünk. Ugyancsak helyeselnünk kell a javaslat 59. §-ában lefektetett azt az alapelvet, amely az ebből az adóból befolyó bevételek feletti rendelkezés jogát a végrehajtó hatalom kezéből kiveszi és kimondja, hogy azok az állam rendes kiadásaira fel nem használhatók, hanem csupán a magyar államnak tőke- és kamattartozásai,, valamint oly terhei törlesztésére és oly rendkívüli kiadásai fedezésére fordíthatók, melyeket a költségvetési vagy külön törvény kifejezetten ezekre a bevételekre utal. A javaslat ezzel azt akarja biztosítani, hogy az adózókra kivetett rendkívül súlyos áldozatok tényleg azon célra használtassanak fel, amelyre való hivatkozással az adózókat azok viselésére késztették s amelynek elérésébe vetett bizalom egyedül alkalmas arra, hogy ezeket a terheket elviselhetővé tegye. A pénzügyminisztey ennek a rendelkezésnek hatályossá tétele céljából a nemzetgyűlésnek negyedévenkint írásban, a pénzügyi bizottságnak pedig havonkint szóval jelentést tenni tartozik. A javaslat alkalmazása során előállható magánjogi bonyodalmak elkerülése végett az 53. §. kimondja, hogy az ellen, aki más tulajdonát képező vagyont megbízás alapján vagy hivatásából kifolyólag kezelt magánjogi követelést nem lehet támasztani azon az alapon, hogy a kezelt vagyont zárolás, illetőleg vagyonváltság \ alá vonták. ; • v..'„• \ . •;/ •; >• ••;;<! ti#sői égíVíti a < {1. v;> Y.z nagyon helyes intézkedés, mert viszont a javaslat ezekre a vagyonkezelőkre ugyanazokat a kötelességeket rója, mint a vagyon tulajdonosaira, méltányos tehát, hogy azért ellenük követelést támasztani ne lehessen. Kérdéses azonban, hogy ezzel a rendelkezéssel eleje van-e véve minden vitának, mert a vagyon tulajdonosai minden esetre meg fogják kísérelni a kárt maguktól elhárítani azzal, hogy a vagyonkezelő nem lett volna jogosítva a vagyont a kritikus időben éppen abban a formában őrizni, amely akkor váltság alá esett. A javaslat különböző vagyontárgyak szerint különbözőként megállapított fordulónapjai, melyeket a további javaslatok nyilván még tarkítani fognak, erre bőséges alapot fognak nyújtani. Ugyanez áll a késedelmes kiszolgáltatás esetéről is, amely szerintünk ugyancsak nem elég. ok arra, hogy a megbízót terhelő vagyonváltság a megbízottra legyen hárítható. Nem ártott volna ezeket a lehetőségeket a javaslatban világosan kizárni. ^ A büntető rendelkezések közül ki kell emelni azt, hogy •részt vénytársaságok és ^szövetkezetek alkalmazottaik terhére adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésért behajthatatlanság esetén felelnek. (54. §.) .'•./ ;t,. i.vj^v 66 3.-4. SZt