Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A pénzügyi reform

Dr. Matlekovits Sándor: A pénzügyi reform. /A pénzügyi reform. Irta: dr. Matlekovits Sándor v. b. t. t. 1920. évi december hó 20-án mondta el Hegedűs Lóránt az ország pénzügyi helyzetének rendezéséről programmját. A beszéd minden része nagy terheket követelt az országtól; minden gazdaságot áldozatra hív fel; adóemeléseket, új adókat, vagyonváltságot, állami részesedéseket vesz tervbe és az országban mindenki mohón olvassa a pénzügyminiszter beszédét; mintha nehéz álomból ébredne: rellélegzett; a súlyos adóztatást a szebb jövő reményében elvállalhatónak látja; a pénzügyminiszter őszinte szavaiban* bízva, kilátás nyilik a megnyomorított ország pénzügyi kibontakozására. A pénzügyi rendezkedésí a programmbeszéd három alaptételre építette fel: egyensúlyba kell helyezni az állam költségvetését; vissza kell állítani a pénz értékét és mindezt oly módon, hogy a közgazdaság haladhasson, a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedés termelési munkájában ne gátoltassék, hanem ellenkezőleg: lendületet nyerjen. A programm nem akarja a pénzügyi rendezkedést máról holnapra megteremteni s tudja jól, hogy a világháború, a forradalom, a tanácskormány és a román megszállás ezt az országot oly pusztítással sújtotta, melynek helyreállítása évek hosszú sorát igényli. Azt az állapotot, mely a háború előtt volt közgazdaságunkban, elérni hosszú időn át nem fogjuk. Nincs az a varázsló, csodatevő, ki e téren gyors átalakulást tehetne. Örülnünk kell, ha lépésről lépésre halad a javulás; sőt örülnünk kell, ha egyáltalában komoly törekvést látunk a javulás kezdeményezéséhez és ez az új pénzügyi prcgramm legfontosabb jellemzője és ezért örül mindenki a kormány fellépésének. Egyensúlyba kell hozni az állam pénzügyeit. Ez a programm első pontja. Itt a pénzügyminiszter egyrészt a takarékosságot hangoztatja, másrészt a bevételek fokozását követeli s azonkívül a pénz értékének javulásából remél enyhülést. Ami a takarékosságot illeti, ha a legnagyobb szigorral vitetnék is keresztül, ebből egyelőre nagy eredményt alig várhatunk. Súlyos idők küszöbén állunk. A trianoni béke újabb terheket ró ránk. Nem említve a jóvátétel teljesen ismeretlen súlyát és bízva abban, hogy a románok már annyit raboltak el tőlünk, hogy jóvátételi számadásunkban még követelésünk is állana fenn: a béke keresztülvitele céljából eltartandó antant-küldöttségek költségei a békeidőbeli évi költségvetésünk egész összegét is igénybe veszik: ott van a béke azon intézkedése, mely az általános hadkötelezettség megszüntetésével, zsol3—4. sz. 61