Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Hol fenyegeti csőd az adórendszerünket?

Joggyakorlat. demleges ellenkérelmét írásból köteles felolvasni. Az irat felolvasása után a tárgyalási jegyzőkönyvhöz melléklendő. Nyilvánvaló ebből, hogy az ellenkérelmet tartalmazó külön irat a tárgyalási jegyzőkönyvnek mellékletét s így kiegészítő részét képezi Az 1914 . XLIII. t.-c. 50. §-a első bekezdése szerint a polgári bíróságok előtti eljárásokban a jegyzőkönyvek illetékét rendszerint az köteles ugyan viselni, akinek érdekében a jegyzőkönyvet felvették, a törvényszakasz harmadik bekezdése szerint azonban a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban a tárgyalásról s a bizonyítás felvételéről készült jegyzőkönyvek illetékét tényleg a felperes, vagy az köteles leróni, kinek kérelme folytán az eljárás megindult. (Közig, bíróság 811/1920. sz.) Törvénykezési illeték. 1914 :XLIII. 79. §. 30. Hagyatéki bíróság részérlö kirendeli ügygondnokot személyes illetékmentesség nem illeti meg. Indokok: A panasszal megtámadott illetéket azért követelik, mert a panaszos mint ügygondnok által B. M. ellen a ny—i törvényszéknél 2.000 K és járulékai iránt folyamatba tett perében, panaszos fél az 1915. évi március hó 16-án beadott felebbezés, 1915. évi április hó 14-én benyújtott igazolási kérvény és az ugyanezen év május hó 14-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv illetékét le nem rótta. Panaszos fél azt vitatja, hogy a pert, mint a bíróság által kinevezett ügygondnok indította meg és ennélfogva őt a perben személyes mentesség illette meg és így az illetéket leróni nem tartozott, ezt a panaszbeli érvelést azonban a bíróság jogosnak el nem ismerheti. A beszerzett periratok igazolása szerint ugyanis panaszos a pert, mint a hagyatéki bíróság részéről a hagyatékhoz tartozó követelés behajtására, az 1894 : XVI. t.-c. 90. §-a alapján kirendelt ügygondnok tette folyamatba és miután a per a polgári perrendtartással szabályozott eljárás szerint tárgyaltatott és a megleletezett beadványok és illetve tárgyalási jegyzőkönyv már az 1914 : XLIII. t.-c. hatályossága idején lettek benyújtva és felvéve, kétségtelen, hogy az illetékkötelezettség kérdésében, a most felhívott törvény rendelkezései az irányadók, c részben pedig a törvény 79. §-a akként rendelkezik, hogy az ügygondnok részére személyes mentességet nem. hanem csak az illeték feljegyzésének kedvezményét biztosítja abban az esetben, ha a perbeli képviselő és ügygondnok kirendelése a polgári perendtartás értelmében hivatalból történt. Eltekintve attól, hogy a jelen esetben a panaszos fél kirendelése nem a polgári perrendtartás, hanem a fentebb előadottak szerint, a hagyatéki bíróság részéről és az 1894 : XVI. t.-c. alapján történt és hogy ennélfogva panaszos fél a polgári perrendtartás értelmében kinevezett olyan ügygondnoknak nem is tekinthető, ki az 1914 : XLIII. t.-c. 79. §-a értelmében a bélyegfeljegyzéshez való jogot törvényesen érvényesíthetné, ez a jog a panaszost már csak azért sem illetheti meg, mert az 1894 : XVI. t.-c. 123. §-a értelmében, a most hivatkozott törvény 90. §-a alapján kirendelt ügygondnok díjai és költségei a hagyatéki vagyonból és illetőleg az elismert örökösök által örökrészük arányában fizetendők, amiből okszerűen következik, hogy az ilyen ügygondnok költségeinek a hagyatéki vagyonból és illetve az elismert örökösöktől való előlegezését követelni jogosítottnak tekintendő, aiz az ügygondnok pedig, aki minden és így a bélyegilleték előlegezését is követelni jogosított, az illeték feljegyzésének kedvezményét jogosan nem igényelheti. (Közig, bíróság 37.106. 1918. P. sz.) 60 2. sz.