Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Hol fenyegeti csőd az adórendszerünket?

Joggyakorlat. 24.180 K szolgálati járandóságaira való tekintettel az 1916 : XXVI. t.-c. 14. §-ának 3. bekezdése alapján jövedelemadója ncin az 1909 : X. t,-c. 6. §-ában foglalt eljárás szerint állapíttatott meg. A panasz indoka az, hogy panaszos közszolgálatban s nem pedig magánszolgálatban áll s minthogy az 1916. évi XXVI. t.-c. 14. §-a 2. bekezdésének a) pontja alapján a közszolgálatban állók illetményei teljes összegükben adómentesek, vele szemben nem alkalmazható ugyan c törvényhely b) pontja, mely szerint a magánszolgálatban állók illetményei csak abban az esetben adómentesek, ha azok 20.niHí K-t meg nem haladnak. A rrr. kir. közigazgatási bíróság a panaszt alaptalannak találta. A székesfővárosnak a gázműveire vonatkozó szabályrendelete szerint ugyanis a gázmüvek kereskedelmi vállalat, melyet Budapest székesfőváros* közönsége „Budapest székesfőváros gázművei" bejegyzett egyéni cég alatt folytat. A szabályrendelet 8. §-a szerint pedig a cég alkalmazottjainak alkalmazására nézve akként rendelkezik, hogy amennyiben külön szerződéses kikötés nincsen, az alkalmazásra a kereskedelmi, illetve az ipartörvény rendelkezései az irányadók. Panaszos tehát egy cég kereskedelmi alkalmazottja, amely cég az által, hogy azt maga a székesfőváros közönsége folytatja, sem hatósággá, sem hivatallá nem minősül. Nincs kizárva ugyan az, hogy a haíóság a törvény által létesített valamely közigazgatási tisztviselői állásban levő alkalmazottját akként alkalmazza, hogy őt szolgálattételre a hatóság valamely kereskedelmi vagy ipari vállalatához rendeli s ez a körülmény nincs befolyással arra, hogy az illető hatósági személy törvényes tisztviselői illetményei továbbra is közszolgálati illetményeknek tekintessenek, panaszos azonban a székesfővárosnak nem tisztviselője s így ő abban az esetben sem minősíthető székesfővárosi közhivatalnoknak, ha a cég külön jogi személynek nem volna tekinthető, mert ebben az esetben is mint a székesfővárossal szerződéses viszonyban álló magánszemély közszolgálati alkalmazottnak ép úgy nem tekinthető, mint az a vállalkozó, aki szerződés alapján a szerződés tartania alatt a főváros részére rendes díjazás mellett valamely munkát teljesít. (Közig, bíróság 11.071. 1918. sz.) Társulati adó. 1909: VÍII. 17. §. 7. p 23. Mezőgazdasági ingatlannal nem biró borkezelö és árusító vállalatot sem mezőgazdasági, sem ipari vállalatnak nem lehet minősíteni. Indokok: Az 1909 : VIII. t.-c. 17. §. 7. pontja értelmében a felszerelések értékcsökkenése címén adómentes tartalékolásnak csak mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési és bányavállalatokp.ál van helye. A panaszos szövetkezet tehát csak akkor igényelhetné a leirt összegek levonását, ha mezőgazdasági vagy ipari vállalatnak volna minősíthető, minthogy a másik három kategóriába semmi esetre sem sorolható. Ipari vállalatnak nem minősíthette a bíróság, mert nemcsak alapszabályai, hanem a bizonyítási eljárás során beszerzett hatósági bizonyítvány szerint és a panaszos törkölyös bort, mustot és szinbort vásárol és hoz forgalomba, már pedig a bor kezelése ipari foglalkozásnak nem tekinthető. Mezőgazdasági vállalatnak sem minősíthető a panaszos szóvetkezet, mert ingatlana nincs és arra sincs semmi bizonyíték, hogy tagjai szőlőtermésének borrá való feldolgozásával foglalkoznék. A már előbb említett hatósági bizonyítvány szerint ugyanis már bort kezel és hoz forgalomba s alapszabályai szerint is a szövetkezet célja nem a termésnek borrá feldolgozása, hanem a boroknak szakszerű kezelése és forgalomba hozása, ami már a mezőgazdasági foglalkozástól különböző kereskedelmi tevékenység. (Közig, bíróság 3608. 1920. sz.) 2. SZ. 57