Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - Finanzwissenschaft Von dr. Béla Földes

Joggyakorlat. Új okirati illetékek, ür. Kresz Károly, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete titkára, beható kommentárt írt az 1920 : XXIV. t.-cikknek az okirati illetékeket tárgyazó fejezetéhez, amely a Pénzintézetek Országos Egyesülése hivatalos lapjának, a Pénzintézeti Szemlének külön számában most jelent meg. A törvény és a vonatkozó végrehajtási utasítások szöve­gének közlése mellett a kommentár kiterjeszkedik minden vitás kérdésre, amely e joganyag körében eddig felmerült. A szerző, aki hivatali állásánál fogva a végrehajtási rendeletek előkészítő munkáiban is részt vehetett, gondos analyzissel világítja meg a törvény rendelkezéseit és így a fej­tegetéseinek eredményeként jelentkező megállapítások bizonyára hivatottak lesznek arra, hogy a törvény alkalmazásánál iránymutatóul szolgáljanak. SojtóhibakiigazííáS; 1 apunk múlt évi 9. számának 233. oldalán súlyos tévedésekre okot adható sajtóhiba csúszott be. Ennek az oldalnak alulról számított második bekezdése (63. tétel) szerint a telekkönyvi, továbbá a hivatalos könyvekből, vagy iratokból kiadott kivonatok után az első ívtől 5 korona jár; holott az állandó illetékeknek ötszörösre történt felemelése következtében ezen iratok első ívére nem 5, hanem 10 korona illeték ro­vandó le; a többi ívtől 2 korona jár. Kérjük előfizetőinket, hogy példányaik­ban e sajtóhibát helyesbíteni szíveskedjenek. JOGGYAKORLAT Egyenes adók. II. oszt. kereseti adó. 1875 : XXIX. V 5. 1. Borkereskedés és borügynökség egymástól különálló foglalkozások s mindkét foglalkozás önállóan esik adözatás alá. (36.676/1918. P. sz.) Indokok: A panaszló borügynökség után az 1914—1916. évekre évi 47 korona 50 fillér III. osztályú kereseti adóval volt megróva. A megtámadott határozattal ezt az adót a felszólam­lási bizottság zz 1916 : XXXIII. t.-c. 4. §-a alapján egybehangzóan az első­fokú határozattal az 1917—1919. évekre évi 150 koronára emelte fel. A panaszló ezt az adót főként azért támadja meg, mert az egyenesadó­kivető bizottság az 1917—1919. évekre borkereskedés és borbizományi fog­lalkozás után jogerősen évi 200 korona III. osztályú kereseti adót is kivetett. Ennek folytán a panaszló jogi állás­pontja szerint kétszeres adóztatás fo­rog fenn. mert a borügynökség már benne van a borkereskedésben és bor­bizományi foglalkozásban. Ez a kérdés e bíróságnak az 1875 : XXIX. t.-c. 3. §-ára (..Azon adóköte­les, kinek különböző foglalkozásból eredő többféle keresete van. mindenik keresete után a megfelelő adókulcs szerint külön rovandó meg kereset­adóval.") alapított, következetesen kö­vetett (50., 254., 285., 419., 511., 629., 792. és 804. elviek) bírói gyakorlata szerint azon dől el, hogy a borügy­nökség a borkereskedéstöl és bor­bizományi foglalkozástól különböző kereseti foglalkozás-e, avagy az egyik foglalkozás csak kiegészítő rés'ze a másiknak. A borügynök csak a vevőt és eladót hozza össze, hogy adásvételi szerző­dést kössenek. Ettől lényegesen kü­lönbözik a borkereskedő és borbizo­mányos foglalkozása, mert ez maga köti meg a vételi és eladási szerződé­seket, tehát egészen más irányban és céllal működik. De nem is áll a két foglalkozás egymással szoros kapcso­latban és nem kiegészítő része egyik a másiknak, mert egyik foglalkozás sincs az eredményes működés felté­tele-alatt a másikhoz kötve, sőt rend­szerint a kereskedelmi forgalomban a két foglalkozás együtt sem jár, hanem egészen külön folytattatik, ami a két foglalkozás külön jogi természetéből folyik. Ugyanis míg a borügynök fe­leket keres és azokat összehozza, hogy 26 1. SZ.

Next

/
Thumbnails
Contents