Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A papírpénzszaporitás mint adónem

/ Dr. Gündisch Guidc: A papirpénzszaporitús mint adónem. kettéosztályozását nem tartom helytállónak. Minden, a társadalom számára hásznos és általa kívánt munka produkciót jelent, nemcsak az élelmiszerek és más cikkek létrehozása. Másrészről pl. a mezőgazdasági tisztviselők vagy gyári mérnökök fizetései, akik bizonyosan az úgynevezett termelőkhöz tartoznak, nem tartottak lépést a fokozódó drágasággal; semmiesetre sem haladtak ezek a fizetések oly mértékben, mint pl. mulatóhelyek tulajdonosainak vagy utcai elárusítóknak a keresete. Ámbár nem a fixfizetésűek vesztettek a legtöbbet, noha kétségkívül ők alkotják az infláció által súlyosan megadóztatottak legnagyobb kontingensét. A tőkepénzesek vagyona és jövedelme lett az eddigi bankjegyszaporítás által leginkább kisebbítve. A fix kamatozású értékpapírok és takarékbetétkönyvek tulajdonosai, valamint a pénzkövetelések hitelezői azok, akik a drágaság hátrányos körülményeit egyáltalában nem tudták senkire se áthárítani. És itt bukkanunk arra, ami a papirvalutának tulajdonképeni áldozata, ami évek óta majdnem kizárólagos adótárgy lett: a pénz birtokára. A pénz és a pénzkövetelések tulajdona évek óta majdnem egyedül képezi az állami kiadások fedezetének alapját. Mert azáltal, hogy a bankjegyprés a kontinens minden országában évek óta oly erősen dolgozik, a pénznek és a pénzköveteléseknek nemcsak külföldi értéke, hanem belföldi vásárló ereje is folyton megszakítás nélkül csekélyebb lesz. Feltűnő, hogy kb. ugyanabban a keretben veszített a pénz értékéből, mint amily mértékben nagyobbíttatott a jegyforgalom. Ügy, hogy a pénz tulajdonosai (természetesen nem az ércpénz tulajdonosai), valamint a pénzkövetelések hitelezői nemcsak jövedelmükkel, hanem vagyonukkal is nagyon is lényeges hozzájárulásokat kényszerültek adni kollektív szükségletek fedezéséhez. Ha pl. a jelenlegi Csonka-Magyarországnak megfelelő területen a háború előtt — mondjuk — 400—500 milliós bankjegyforgalom volt és ha a háború és a forradalmak ezen bankjegyforgalmat 12—15 milliárd koronára növelték, akkor ez általában 30-szoros drágulását jelenti a közforgalom tárgyát képező legtöbb árúnak. Ez más szóval azonban azt is jelenti, hpgy azon állampolgárok, akik az új bankjegyek kiadásánál pénz és pénzkövetelések felett rendelkeztek és ezen vagyontárgyakat nem cserélték ki hamarjában ingatlan vagy ingó tulajdonra, a legborzasztóbb módon meg lettek adóztatva. Komolyan meg kell állapítani azt, hogy a záloglevelek tulajdonosai, a régi takarékpénztári betevők, egyáltalában az összes régi készpénzhitelezők egy 30-szoros papirpénznövekedés által vagyonuknak 29. 30-ad részét áldozták fel a haza oltárán, vagyis 96-66%-os vagyonadót fizettek. A pénz birtokosai, ha nem spekuláltak, ha pénzjegyeiket maguknál tartották, ha pénzköveteléseiket nem változtatták át ingatlanokká vagy árúkká, akkor a háború előtti vagyonuknak legnagyobb részét máris elvesztették, oly magas hadiadót fizettek, hogy a háború előtti vagyonuk ma csak 3-33%-ot ér. A papirpénzgazdálkodásnak közgazdasági következményei vagy jobbár, mondva pusztításai nem merülnek ki a készpénzvagyonnak szinte elkobzásként ható megadóztatásában. A háborús és a forradalmi kiadások miatt nem lett volna szükséges az összes készpénz- és pénzkövetelésekből álló vágyóitoknak 96-66%-át elvenni. Azonban a pénzvaluta által előidézett elértéktelenedés egyszersmind a magánadósoknak meg nem érdemelt jutalmakat ad, azonkívül akaratlanul, de annál súlyosabban megadóztatja a fizetéseket, a munkabéreket és az összes munkahonoráriumokat. A drágaság emelkedése egyszersmind az adósságok apadásával is jár. A falusi lakosságnak most nem azért van jobb sora, mint a háború előtt, mintha a mezőgazdaság árai magasabbra szálltak volna fel, mint a többi árúk árai. hanem elsősorban azért, mivel a földek nyomasztó eladósodása úgyszólván teljesen megszűnt. A munkakeresményeknek és munkabéreknek a pénzszaporodás folytán előállott megadóztatása nem oly világos. Az a kérdés, hogy a munkaerővel bíró a drágaságot miért tudja kevésbé áthárítani másokra, mint az árúkkal bíró? Az adó áthárításának legegyszerűbb módja az áremelés. Miért követi bari véve pénzkövetelés, mely a pénz elértéktelenedése folytán a kiegyenlítésig egész egyenlő mértékben van megterhelve. Az árúknak legközelebbi 1. sz. 13