Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A célok az új adónovellában

Benedek Sándor: A célok az új adónovellában. Ehhez képest az 1915. január l-jét megelőzőleg az adózó birtokában volt és igazoltan állandóan birtokában tartott értékpapírok értékét a háború előtti legutolsó, vagyis az 1914. július 25-iki tőzsdei jegyzés szerint kell adóalapul venni, feltéve, hogy ez az érték kisebb, mint a forgalmi érték. De ha ez a háború előtti legutolsó tőzsdei árfolyam magasabb a forgalmi értéknél, akkor a kisebb forgalmi értéket kell adóalapul venni." Annak megjegyzése mellett, hogy a törvényben júniusi, a pénzügyminiszteri rendeletben pedig júliusi tőzsdei jegyzésről van szó, s így a kettő közül az egyik sajtóhiba, a pénzügyminiszter jogi álláspontja ellen az anyagi igazság szempontjából kifogás nem emelhető. Kétségtelen, hogy a törvényhozás védeni akarta azokat, akik nem tőzsdei spekuláció, hanem állandó tőkeelhelyezés céljából tartanak értékpapírokat. Nem lehet tehát a törvénynek oly értelmet tulajdonítani, hogy ebből az adózó felekre védelem helyett anyagi hátrány származzék. A törvényszerkesztési technika szempontjából azonban már maga az is hiba, hogy törvénymagyarázatra van szükség. Különben az 52. §. hiányos szövege módosítás útján jutott be az adónovellába, az pedig köztapasztalat, hogy szöveghibák gyakran járnak karöltve a módosításokkal. A 11. pont alatt tett indítvány sikerre vezetett s az új adónovella a távolléti adót megszüntette. Ezáltal olyan jogi intézmény tünt el adótörvényeinkből, mely sem az adójogi elvnek, sem a pénzügyi politika éi dekének meg nem felel, e mellett a gyakorlatban, nemcsak a pénzügyi hatóságnál, de a kir. közigazgatási bíróságnál is. az elágazó és labilisán beállított kivételek miatt igen sok gyakorlati nehézséget okozott. Kimúlását kétségtelenül siettette az a körülmény is, hogy a távolléti adó fentartása esetén a békeszerződés folytán elszakadó véreink is igazságtalan és aránytalan adóztatásnak lettek \ olna kitéve. Nem vezetett hasonló eredményre a 11. osztályú kereseti adóra vonatkozólag a 12. pontban foglalt kívánság. A Magyar Jogászegylet az ezen adónemre vonatkozó összes törvények hatályon kívül helyezését, esetleg az adóalap megváltoztatását javasolta. Maga a pénzügyminiszter már az adónovellának megfelelő törvényjavaslat indokolásában beismerte, hogy a II. osztályú kereseti adó teljesen megérett az eltörlésre, ennek dacára a törvényhozás ezt az adónemet íentaríotta, sőt kiépítette. A régi adókulcs maximuma 8 korona volt, mely az adónovellában 2.000 koronára emelkedett. Így lett a teljesen lényegtelen fejadóból egy jelentékeny, de hasonlóan igazságtalan és aránytalan újabb pótadó. Az adóalap is a régi maradt, az új adónovella csak egy kivételt statuált. Kimondja, ezt is csak kívülről jövő közrehatásra, hogy a közszolgálatban levők illetményei után eső IV. osztályú kereseti adó és járulékos adói az adóalap meghatározásánál számításba nem vehetők (76. §.). Mindezekből megállapíthatjuk, hogy az adónovella a pénzügyi poliükai, \alamint a kivetési eljárás egyszerűsítésére vonatkozó célnak jóformán megfelel, az adójogi cél szempontjából azonban csak félsikerről beszélhetünk. 3 1. sz.