Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A vagyonváltság-javáslatok jogorvoslati rendszere

Dr. Daumgarten: A vagyonváltság-javaslatok jogorvoslati rendszere. 8. kényszeríelszámolás vagy csőd alatt levő társaságok váltságának megállapítása. (28. §.) Mindezen esetekben a javaslat mostani szövege szerint nemcsak a közigazgatási bíróságnak végső fokban való döntése van kizárva, hanem a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) elsőfokú határozatáról sem történik említés, úgy hogy a Pénzügyi Tanács nem fellebbezési fórum, mint a fentebb kiemelt esetekben, hanem az ügyet érdemlegesen és végleg elintéző hatóság. ily körülmények között tehát különösen fontos a Pénzügyi Tanács jövendő működésének megítélése céljából annak szervezete és összeállítása. Az erre vonatkozó törvényjavaslat szerint négy tagot a nemzetgyűlés választ saját tagjai közül, négy tagot az országos pénzügyi szaktekintélyek sorából neveznek ki, hivatalból pedig tagjai a tanácsnak a Kúria és a közigazgatási bíróság elnökei és másodelnökei (négy tag). Kétségtelen, hogy tagjai tekintélyénél és magas állásánál fogva a Pénzügyi Tanács a reá bízott országos jigyek vezetésére kiválóan alkalmas, de kétséges, vájjon a váltságnak az egyes részvénytársaságokra való kivetése nem-e oly természetű feladat, mellyel a Pénzügyi Tanácsot foglalkoztatni nem érdemes, mert azt túlságos aprólékos teendőkkel halmozná el és másrészt vájjon ez ügyek célszerű elintézése legalább is elsőfokban nem bizandó-e azokra a közegekre, melyek a részvénytársasági adóztatás terén már eddig is igen nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkeznek. Előrelátható, hogy a törvény életbeléptetése után a részvénytársaságok a beadványok halmazával fogják ostromolni a Pénzügyi Tanácsot és meggondolandó, vájjon célszerű-e a magas színvonalon álló testületnek idejét a bizonyára nagy tömegben felmerülő ügyek elintézésére igénybevenni. A javaslat maga sem számit az összes tagok állandó együttlétére, midőn a határozatképességet 6 tag (a 3 csoport mindegyikéből 2—2 tag) jelenlétéhez fűzi. A tanács többsége és összetétele tehát változó lehet; a pénzügyi szakjog ismeretét pedig sem a nemzetgyűlés által választott tagoktól, sem a Kúria két elnökétől nem is várhatjuk el. Mindezek alapján még objektív szempontból sem tartjuk a Pénzügyi Tanácsot alkalmas hatóságnak az össz.es hozzá utalt kérdésekben. Még kevésbbé áll ez az érdekelt fél jogának megvédése szempontjából. E tekintetben nem érthetünk egyet a javaslat indokolásával, amely szerint „ a közigazgatási jogoknak az 1896 : XXVI. t.-c.-ben biztosított bírói védelmét e tanács időleges működése nem érinti". Hiszen a vagyonváltság kétségtelenül a legnagyobb áldozat, amit az állam polgáraitól követelhet. Nem volna jogosult, hogyha ennek kövételésével szemben a részvénytársaságokat megfosztanék azon összes biztosítékoktól és jogorvoslatoktól, amelyek őket eddig a legjelentéktelenebb illeték- és adóügyekben is megillették. Láttuk, hogy a Pénzügyi Tanácsnak tervezett hatáskörébe a részvénytársasági vagyonváltság-kivetés legfontosabb esetei tartoznak. Mégis a javaslat szerint a felet még az a jog sem illeti meg, hogy a 90 3-4. SZ.