Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A külföldi pénznemek és értékpapírok vagyonváltsága

l)r. Szászy György: A külföldi pénznemek és értékpapírok vagyonváltsága* áll rendelkezésére semmiféle pénzügyi szervezet. Ebből a szempont­ból a bevallás alkalmazását el kell fogadnunk, főleg azért, mert jobb út nincs. A részvénytársaságok bevallásának esetleg jóhiszeműen elkövetett tévedéseit túlfeleslegesen és kegyetlenül sújtja a 49. feltétlenül mellőzendő a 45. §-nak az a rendelkezése, mely az ügy­védet, a közjegyzőt, általában a törvénynél fogva titoktartásra kötelezettet a bevallás érdekében a titoktartás alól felmenti és a 89. §., mely az egy háztartásban élők között valóságos denunciálási kötelezettséget állapít meg. Mikor felejtik el már végre kodifikáto­raink a szovjet-uralom emlékeit? A bevallási forma választásának van azonban egy másik követ­kezménye is. Ha az államhatalom nem követel vallomást és az adó alá vonandó tárgy értékét külső ismérvek alapján, matematikai valószínűségi számítással egymaga állapítja meg, az adózó fény­űzését évi szappanfogyasztásáról, a föld értékét a dívó haszonbér magasságából, úgy elzárkózhatik a fél ellenvetései elől és — a józan mérséklet korlátai között — megállapítását computatio juris de jure-yá nyilváníthatja. De ha e megállapításra nem képes és a felet faggatja, úgy mindazt meg kell tőle kérdeznie, ami lényeges és a válasznak egyik felével nem elégedhetik meg. Az adózó valuta­aktiváinak alapulvétele simplex computatio juris, mellyel szemben a passzívák feltétlenül, legalább is részben érvényesíthetők kell hogy legyenek. Nyomatékosan indokolja ezt a követelést az, hogy a valutatartozások idejekorán való visszafizetését épp az államhata­lom tette lehetetlenné, azok az elveszett háború folytán váltak ily nyomasztókká, azokat a békeszerződés sokszorozta meg: mind e terheket a köz okozta, neki is kell viselnie. Figyelembe jönnek itt a még nem esedékes valutatartozások is. Az apa, kinek fia külföldön tanul, a kereskedő, kinek külföldi nyers­vagy kezdőanyagra van szüksége, a kiűzött menekülő, ki vagyona roncsait leiben vagy sokolban hozta el, a beteg, aki egy külföldi üdülőhely felkeresése végett hónapokon át gyűjt egy valutaösszeget: mind tiszteletre és kíméletre érdemes prototypusok; miért lebegett a törvényszerkesztő előtt kizárólag a valutafelhalmozó Schieber internálásra méltó szörnyalakja? Két súlyos fogyatékosságot már a miniszter kiküszöbölt a javas­latból. A 39. §. a bevallást a december 19-e és a bevallás napja közötti időben maximális állagot feltüntető nap alapján kívánta. Ily követelményt az objektív rendszer nem tűr meg. Oly adatból kell következtetnünk az adóalany vagyonára, mely azzal összefügg; át­metszetet kell néznünk élete folyamából, nem pedig hosszmetszetet; egy áíiagnap állagából következtethetünk csak az összállagra, mert ha egy extrém napot veszünk erre, úgy tulaj donkép a forgalomból akarunk a vagyonra következtetni és úgy járunk, mintha a hajó hosszából a kapitány életkorát találgatnánk. E passzust a miniszter ­az Érdekképviseletek Tanácsának ülésén tett kijelentése szerint elejti. Módosítja tovább a 36. §-nak azt a rendelkezését is, hogy kül­3—4. sz. 85

Next

/
Thumbnails
Contents